A tartós bérlet fogalma, és a visszaélések

A hatályos jogszabály szerint tartós bérletbe adott személygépkocsi az, „amelyet egy éven túli időszakra vagy határozatlan időre adtak bérbe, feltéve, hogy a bérbe vevő üzembentartói jogát a hatósági nyilvántartásba bejegyezték”. Ezen fogalom az adó alanyának meghatározásakor volt rendkívül fontos, hiszen a szabályozás alapján a cégautóadó alanya főszabály szerint az autó tulajdonosa, ugyanakkor a 2016. december 31-éig hatályos törvény 17/B paragrafusának (2) bekezdése szerint „pénzügyi lízingbe vagy tartós bérletbe adott, hatósági nyilvántartásba bejegyzett személygépkocsi esetén az adó alanya a pénzügyi lízingbe vevő, tartós bérletbe vevő”.

Azaz abban az esetben, ha legalább egyéves bérleti szerződés alapján a bérlőt jegyezték be üzembentartóként a nyilvántartásba, akkor a cégautóadót is neki kellett megfizetni. A kiskapu a következő volt: amennyiben azonban a bérleti szerződés alapján üzembentartóként a magánszemély került be a nyilvántartásba, nem merült fel a cégautóadó-fizetési kötelezettség.

A tartós bérlettel kapcsolatos rendelkezések célja természetesen nem ez volt, hanem az, hogy a ténylegesen hosszú távra bérbe adott eszközök vonatkozásában – hasonlóan a pénzügyi lízinghez – az eszközt használó adóalanyok legyenek cégautóadó-fizetésére kötelezettek. Emellett pedig a jogszabály 17/F paragrafusa megengedi, hogy – meghatározott feltételek megléte esetén – a cégautóadóból le lehessen vonni a gépjárműadót, és mivel utóbbi közteher alanya minden esetben az üzembentartó, így csakis ilyen módon lehetett kizárni a kétszeres adóztatást az adott gépkocsi vonatkozásában.

Felkészülés a jövőbeli változásokra

Mivel a módosítás miatt 2017. január 1-jétől a tulajdonos lesz a cégautóadó fizetésére kötelezett a tartós bérlettel érintett gépkocsik vonatkozásában, a változás az operatív lízingcégek mellett a lízingbevevőket (bérlőket) is érinti. Milyen lehetőségek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy mindkét fél a jogszabálynak megfeleljen?

Az első lehetőség, hogy a felek nem tesznek semmit, így 2017 januárjától

– a lízingcég fizeti a cégautóadót, amit a lizngszerződés alapján (nagy valószínűség szerint) átterhel a lízingbevevőre,

– az átterhelés ugyanakkor forgalmiadó-kötelezettséget is jelent, hiszen a lízinghez kapcsolódó járulékos költségről beszélünk, azaz a cégautóadó 27 százalékos áfafizetési kötelezettséggel jár,

– továbbra is a lízingbevevő köteles megfizetni a gépjárműadót, a cégautóadóból való levonás lehetősége ugyanakkor megszűnik.

A második lehetőség, hogy a lízingbeadót tüntetik fel üzembentartóként a nyilvántartásban. Ebben az esetben az alábbi következményekkel kell számolni:

– a bejegyzés eljárási díjfizetést von maga után,

– a lízingcég fizeti a cégautóadót és a gépjárműadót,

– a cégautóadó csökkenthető a gépjárműadó összegével, a különbözetet (a szerződés alapján) a lízingcég a lízingbevevőre átháríthatja,

– a különbözet áthárítása áfafizetési kötelezettséggel jár,

– nem feltétlenül adózási kérdés, de fontos szempont lehet az is, hogy az üzembentartó nevére érkező bírságok (gyorshajtás, parkolás stb.) ezután szintén a lízingcég nevére fognak érkezni, amelyek kezelésének, áthárításának módszertana ugyancsak kidolgozást igényelhet.

Összefoglalva tehát, úgy tűnik, hogy a visszaélések megszüntetése érdekében hozott intézkedés a jóhiszemű bérlőket (bérbeadókat) kedvezőtlen helyzetbe hozta, hiszen nekik 2017-től jóval nagyobb adóterheléssel kell számolniuk.

Az ilyen visszaélések megszüntetése érdekében egyszerűbb lett volna egy olyan szabályozás, amikor a tartós bérlet fogalmából kizárták volna a magánszemély bérlőket.