Számos ponton lesznek korrekciók jövőre a nyugdíjtörvényben

2018. január 1-jétől több ponton is módosul a nyugdíjtörvény. Mégsem kell a szívükhöz kapniuk azoknak, akik jövőre válnak jogosulttá nyugellátásra, ezek a korrekciók alapvetően az eljárási szabályokat érintik, illetve technikai jellegűek. Mindezt az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. (Ákr.) törvény 2018. január 1-jei hatályba lépése indokolja.  

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) helyébe lépő törvény, a Tny. mellett számos más – lényegében valamennyi hatósági eljárásjogi tárgyú, illetve ilyen jellegű rendelkezést is tartalmazó – jogszabály módosítását szükségessé tette.

Az Ákr. – növelve az ügyfél nyilatkozatának a súlyát – általános elvként fogalmazza meg 64. §-ának (1) bekezdésében, hogy amennyiben jogszabály nem zárja ki, az ügyfél a nyilatkozatával pótolhatja a hiányzó bizonyítékot, ha annak beszerzése nem lehetséges.

Ez a nyugellátás vonatkozásában meglehetősen „furcsa” helyzeteket teremtene.

Így nem véletlen, hogy a Tny. 64. § (4) bekezdésében rögzíti, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv hatáskörébe tartozó ellátások jogosultsági feltételei tekintetében az ügyfél nyilatkozatával nem pótolhatja a hiányzó bizonyítékot.

Ezzel párhuzamosan a Tny. 43. §-a egy új (3) bekezdéssel egészül ki, amely szerint a kereseti, jövedelmi adatokat a nyugdíjbiztosítás nyilvántartása alapján kell számításba venni. A nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban nem szereplő adatokat a foglalkoztatónak vagy jogutódjának az egykorú munkaügyi, bérszámfejtési, könyvelési nyilvántartásai alapján kiállított írásbeli igazolásával, ennek hiányában más egykorú okirattal – így különösen a Tbj. 47. § (3) bekezdése vagy 50. § (6) bekezdése szerinti foglalkoztatói igazolással, a személyi jövedelemadó megállapításához a foglalkoztató által kiadott igazolással, a kereset, jövedelem kifizetését, elszámolását igazoló bizonylattal, munkakönyvvel, személyijövedelemadó-bevallással – lehet igazolni.

Az Ákr. nem használja a hatósági döntések vonatkozásában a jogerő fogalmát, helyette a véglegesség jogintézményét vezeti be. A törvény 82. § (1) bekezdése szerint a hatóság döntése végleges, ha annak tartalmát – az Ákr. törvényben meghatározott kivételekkel – már nem változtathatja meg. A véglegesség a döntés közlésével áll be.

E szabály szintén nem alkalmazható „betű szerint” a nyugellátással összefüggésben, így a Tny. törvény e tekintetben is tartalmaz néhány speciális előírást, mind a szolgálati és jogosultsági idő, mind a nyugellátás összegét érintően.

A Tny. módosított 80. szakasza rögzíti, amennyiben a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a nyugellátás iránti igényt jogszabálysértően utasította el, a nyugellátást – kérelemre vagy hivatalból – az eredeti igénybejelentés időpontjának figyelembevételével meghatározott időponttól kezdődően állapítja meg, illetve a nyugellátás eredeti kezdő időpontjától kezdődően magasabb összegben újra megállapítja, ha

  • a nyugellátást jogszabálysértően állapította meg az igénylőnek járónál alacsonyabb összegben, vagy
  • a nyugellátás összegét jogszerűen állapította meg, de a magasabb összegben történő újra-megállapítás az azóta tudomására jutott tények, adatok vagy bizonyítékok alapján indokolt.

Ugyanakkor, ha a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a nyugellátást jogszabálysértően állapította meg az igénylőnek járónál magasabb összegben, a nyugellátást egy ízben, az azt megállapító döntés véglegessé válásától számított öt éven belül, hivatalból alacsonyabb összegben újra megállapítja.

Abban az esetben pedig, ha jogszabálysértően arra nem jogosultnak került megállapításra az ellátás, a nyugellátást az azt megállapító döntés véglegessé válásától számított öt éven belül, a nyugdíjbiztosítás hivatalból megszünteti.

A Tny. 67. szakasza szerint a véglegessé vált határozattal megállapított szolgálati idő és a 18. § (2b)–(2d) bekezdése szerinti jogosultsági idő tartama a nyugellátás megállapítása iránti eljárásban a nyugellátásra való jogosultság megállapítása során – az előzőektől eltérően – csak akkor csökkenthető, ha

  • a szolgálati idő, illetve a 18. § (2b)–(2d) bekezdése szerinti jogosultsági idő tartamának jogalap nélküli megállapítása az igénylőnek felróható, vagy
  • az adott időtartamot a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló európai uniós rendelet vagy szociális biztonsági, szociálpolitikai egyezmény alapján külföldi szerv szolgálati időként figyelembe veszi.

 

Szechenyi_Logo    vosz-logo-szines-feher-hatter-1 1.[1]