Ki jogosult az adókedvezményre

 A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény [a továbbiakban: Tao. tv.] 22/A. § (1) bekezdése alapján a hitelszerződés (ideértve a pénzügyi lízinget is) megkötése adóévének utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózó a hitelszerződés alapján tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől igénybe vett, és kizárólag e célra felhasznált hitel (ideértve a felhasznált hitel visszafizetésére igazoltan felvett más hitelt) kamata után adókedvezményt vehet igénybe. 

A törvény szerint három feltételnek kell együttesen teljesülnie:

1. a hitelszerződés aláírásának időpontjában (évében) kis- és középvállalkozásnak kell minősülni, 
2. a pénzügyi intézménytől felvett hitel beruházás céljára történik és 
3. a beruházás megvalósítása, és annak a tárgyi eszköz nyilvántartásban való szerepeltetése 

esetén válik jogosulttá az adózó a hitel kamata alapján igénybe vehető adókedvezményre. 

Az adókedvezményre való jogszerzés szempontjából a hitelszerződés megkötésének időpontja az irányadó, vagyis ennek az adóévnek az utolsó napján kell az adózónak mikro-, kis- vagy középvállalkozásnak minősülnie. Az adózó méret szerinti besorolása a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény valamennyi rendelkezésének figyelembevételével történik. Tehát az érintett adózó pénzügyi mutatószámai mellett figyelembe kell venni például a kapcsolódó és partnervállalkozások adatait, az állami, önkormányzati tulajdonra vonatkozó kizáró feltételt, illetve az ún. „kétéves szabályt” is. 
Ha az adózó az adókedvezményre való jogszerzés (vagyis a hitelszerződés megkötése) adóévének utolsó napján megfelelt a besorolásra előírt követelményeknek, akkor az adókedvezményt azon adóévekben is igénybe veheti, amelyekben már nem minősül mikro-, kis- vagy középvállalkozásnak.

Az adókedvezmény kizárólag a pénzügyi intézménytől (hitelintézettől, vagy pénzügyi vállalkozástól) tárgyi eszköz beszerzése, előállítása érdekében felvett hitel kamata alapján (ideértve a pénzügyi lízingszerződés alapján fizetett kamatot is) vehető igénybe. Ebből adódóan a más gazdálkodótól, vállalkozásfejlesztési alapítványtól kapott kölcsön, illetve a kibocsátott kötvény kamatára még akkor sem jár az adókedvezmény, ha a kölcsön felvétele, a kötvény kibocsátása beruházási célt szolgált. 

Fontos, hogy amennyiben a beruházáshoz felvett hitelhez kapcsolódó szerződés megnevezése „eseti hitelszerződés”, melynek célja egyrészt egy beruházás finanszírozása, másrészt az adózó működéshez szükséges általános vállalatfinanszírozás, az adózó akkor sem jogosult az adókedvezmény igénybevételére, ha a beruházás értéke igazolhatóan tartalmazza a szerződésben szereplő teljes hitelösszeget. A működéshez szükséges általános vállalatfinanszírozás ugyanis nem felel meg a fentebb felsoroltaknak, így arra vonatkozóan kamatkedvezmény akkor sem vehető igénybe, ha azt beruházásra fordítják. A hitelek jellege a hitelszerződésből és számviteli nyilvántartásból egyaránt kitűnik, ennek megfelelően annak elkülönítése nem okozhat problémát.

Külföldi pénzügyi intézmény és külföldi pénzügyi vállalkozás által folyósított hitel esetében akkor lehet élni a kedvezménnyel, ha a hitel felvétele a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013.évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) szerinti fogalmaknak megfelelő pénzügyi intézménytől történik.

A hitelszerződés mellett a pénzügyi lízing szerződés alapján fizetett kamat is kedvezményre jogosíthat. A pénzügyi lízingre vonatkozóan – mivel arra a Tao. tv. önálló definíciót nem ad – a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerinti fogalmi meghatározás az irányadó, amely rögzíti, hogy e tekintetben a Hpt. szerinti meghatározásra kell figyelemmel lenni, azzal hogy az anyavállalat és a leányvállalata között létrejött ügylet is odatartozik. A Hpt. 6. § (1) bekezdés 89. pontja szerint a pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó a tulajdonában lévő ingatlant vagy ingó dolgot, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy a használatba adással a lízingbevevő

• viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,
• a hasznok szedésére jogosulttá válik, viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),
• jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen.

Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét – amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos –, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.

A pénzügyi lízing kapcsán „örök kérdés”, hogy csak a zárt végű, vagy a nyílt végű pénzügyi lízing szerződés keretében megszerzett tárgyi eszköz kamat is jogosít-e adókedvezményre. E tekintetben megállapítható, hogy a pénzügyi lízing során – függetlenül attól, hogy zárt, vagy nyílt végű a pénzügyi lízing – a lízingelt eszköz a futamidő alatt végig a lízingbeadó tulajdonában van, de a lízingbevevő könyveiben szerepel. Ebből következően, ha pénzügyi lízing formában – akár zárt, akár nyílt végű pénzügyi lízingszerződés keretében – történik az ügylet, úgy a lízingbevevő a Tao. tv. 22/A. § szerinti adókedvezmény igénybevételére – az egyéb feltételekre is figyelemmel – jogosult. 

Az adózónak a felvett hitelből új beruházást kell megvalósítania, vagyis korábban sem más, sem saját maga által használatba nem vett tárgyi eszköz beszerzést kell végrehajtani. 

Az adózó az adókedvezményt abban az adóévben veheti igénybe, amelynek utolsó napján a tárgyi eszköz nyilvántartásában szerepel. Az érvényesítés további korlátja, hogy az adókedvezményt utoljára abban az adóévben lehet igénybe venni, amelyben a hitelt az eredeti (még nem módosított) szerződés szerint vissza kell fizetni. Ez azt jelenti, hogy a hitel-visszafizetés meghosszabbítása nem teszi lehetővé – szerződésmódosítás esetén sem – az „adókedvezményes időszak” meghosszabbítását.

 

Az adókedvezmény összege és érvényesítése a bevallásban

Az adókedvezmény mértéke az adóévben fizetett kamat teljes összege [Tao. tv. 22/A. § (2) bekezdés], de legfeljebb a számított adó 70%-os mértékéig [Tao. tv. 23. § (3) bekezdés]. Amennyiben az adózó az érintett adóévben a számított adó 70%-át meghaladó mértékű kamatot fizet az adókedvezményre jogosító hitele után, úgy nincs arra lehetőség, hogy az említett korlátot meghaladó összegű adókedvezményre jogosító tételt az adózó a következő adóévben vegye figyelembe. Mindegyik adóévben a tárgyévben megfizetett kamat jogosíthat kedvezményre.

Amennyiben az adózó az adóév során a Tao. tv. 24/A. §-a szerinti rendelkezéssel élt, úgy a felajánlás nem képezi a beruházási hitel kamatához kapcsolódó adókedvezmény érvényesítésének korlátját. A Tao. tv. 23. § (7) bekezdése alapján ugyanis nem tiltott, hogy az adózó az adó-felajánlással párhuzamosan jelen kedvezményt is igénybe vegye az érintett adóévben.

A Tao. tv. 22/A. § (4) bekezdése értelmében az adózó által igénybe vett adókedvezmény összege az adórendszeren belül nyújtott, közvetlen állami támogatásnak minősül (de minimis). Ennek alapján az adózónak nem csupán a Tao. tv., hanem az állami támogatásra irányadó közösségi rendeletben foglalt előírásoknak is meg kell felelni, ha az adókedvezmény érvényesítése mellett dönt. Például egy a halászati ágazatban működő kis- és középvállalkozás az e tevékenységéhez beszerzett új tárgyi eszköz vonatkozásában nem érvényesíthet adókedvezményt abban az esetben sem, ha a Tao. tv-ben meghatározott feltételeknek megfelel, ugyanis a halászati ágazat támogatása mindhárom olyan közösségi rendelet alapján kizárt, amelyekre a Tao. tv. hivatkozik.

Az igénybe vett állami támogatás összegéről az adózónak adatot kell szolgáltatnia az állami adóhatóság részére. E kötelezettségének az adózó az adóévről szóló társasági adóbevallásban (’29, ’29EUD, ’71 jelű nyomtatvány) tesz eleget. A ’29 jelű bevallásban például a 05-ös lapon kell feltüntetni az adókedvezmény összegét, a 02-es lapon pedig az adatszolgáltatási lap megfelelő sorát kell kitölteni. Ennek teljesítése során meg kell jelölni, hogy a kérdéses esetben az adózó a kedvezményt mely EU rendelet szabályai alapján veszi igénybe.

 

Szankciós visszafizetési kötelezettség

A Tao. tv. bizonyos tárgyi eszköz beszerzéséhez kapcsolódó adóalap-, vagy  adókedvezmény vonatkozásában meghatároz egy ún. figyelési időszakot, amelynek időtartama alatt szükséges az, hogy az adózó a kedvezménnyel megszerzett eszközt továbbra is a saját eszközei között kimutassa. Nincs ez másképp a kis- és középvállalkozások beruházási hitelkamatának adókedvezménye esetében sem, a figyelési időszak itt tulajdonképpen 4 év.

Ha ugyanis az adózó hitelszerződés megkötésének évét követő négy éven (nem adóéven) belül a beruházást nem helyezi üzembe, (kivéve, ha az üzembe helyezés elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következtében maradt el) vagy a tárgyi eszközt üzembe helyezésének adóévében vagy az azt követő három évben (szintén nem adóév) elidegeníti, akkor az igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelten vissza kell fizetnie [Tao. tv. 22/A. § (5) bekezdés]. Elidegenítésnek a tárgyi eszköz értékesítése, apportálása, térítés nélküli átadása és természetbeni juttatásként történő átadása minősül.

Ha az üzembe helyezett tárgyi eszköz ily módon – 4 éven belül – kikerül az adózó könyveiből, utoljára a kivezetést megelőző évre érvényesíthet adókedvezményt, a hiteltörlesztés ezen túli időszakára már nem. 

Amennyiben az adózó a figyelési időszak alatt más adózási formát választ, azaz áttér például a kisadózó vállalakozások tételes adójának, vagy pedig a kisvállalati adó hatálya alá, akkor önmagában az áttérés nem jár az érvényesített kedvezmény szankciós visszafizetésével A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény [a továbbiakban: Katv.] 28. § (1) bekezdése értelmében ugyanis az adózó dönthet akként is, hogy a Tao. tv-nek a jogutód nélküli megszűnés szabályainak alkalmazása során az áttéréskor nem fizeti vissza a kedvezményt késedelmi pótlékkal növelt összegét.

E választás ugyanakkor azt is jelenti, hogy ha az adózó kiva-, vagy pedig kata-alanyként mulasztja el az üzembe helyezést, illetve szegi meg az elidegenítés-tilalmi határidőt, akkor merül fel a fizetési kötelezettsége. Az elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás kivételével – amely ez esetben is mentő körülmény – őt, mint, kiva-, kata-alanyt terheli a társasági adó késedelmi pótlékkal növelt összegének visszafizetési kötelezettsége, amelyről bevallást is be kell nyújtania.

A Katv. 28. § (3) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy Tao. tv. 22/A. § (5) bekezdésében meghatározott esetben a kata, kiva-alany a visszafizetendő társasági adókedvezményt az adókötelezettség keletkezését kiváltó esemény évéről benyújtott bevallásában vallja be. E kötelezettség feltüntetésére a ’KIVA jelű bevallás 04-01-es lapja, ’KATA jelű bevallás 03-as lapja.

Érdemes megemlíteni, hogy a nyílt végű szerződés esetén, ha a lízingbevevő nem él azon esetlegesen biztosított jogával, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingelt dolgon tulajdonjogot szerezzen, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába, szerződésszerű teljesítés (magatartás) valósul meg tehát akkor is, ha a lízingtárgy visszaszolgáltatására kerül sor az adóalany részéről. Tekintettel arra, hogy nyílt végű lízingszerződés lejártakor történő visszaszolgáltatás esetén elidegenítés nem valósul meg az adókedvezményt igénybe vevő vonatkozásában, a szankciós rendelkezés alkalmazásának akkor sincs helye, ha a visszaszolgáltatásra a lízingszerződés alapján az üzembe helyezést követő 3 adóéven belül kerül sor.