Ezek a döntések elsősorban azokat az adózókat érinthetik, akiket az adóhatóság határozattal elmarasztalt, szankcionált, még abban az esetben is, ha időközben az eljárás jogerősen lezárult. Ha az adóhatósági határozat vagy bírósági ítélet jogerőre emelkedése óta még nem telt el öt év, úgy a megfelelő eljárások megindításával lehetőség nyílhat arra, hogy az alább ismertetett körülményekre hivatkozással az adózók újra vitássá tegyék ezen döntéseket és megkíséreljék jogaik érvényesítését.

Semissé válhat a határozat, ha a kiadmányozás hiányos

Az adóhatósági határozat kiadmányozásának jogszerűségét vizsgálva a Kúria messzemenő eljárásjogi konzekvenciákkal járó következtetéseket vont le. A kiadmányozás alatt azt értjük, hogy egy adott adóhatósági döntést (végzést, határozatot) az arra jogosult ír alá (kiadmányoz), mely alapvető garanciája annak, hogy az adózó ügyében az arra valóban illetékességgel, hatáskörrel rendelkező szerv, eljárási jogosultsággal rendelkező képviselője hozzon döntést. Éppen ezért kiemelkedően fontos, hogy a kérdéses határozatból egyértelműen meghatározható legyen a döntést hozó / aláíró személye, illetve annak kiadmányozási jogosultsága.

A kiadmányozási jog eredendően az adóhatóság vezetőjét illeti, ugyanakkor az irányadó jogszabályok nem zárják ki azt, hogy a határozatot az adóhatóság vezetője helyett egy - a belső szabályzatban erre kijelölt – másik személy írja alá, azonban ennek szigorú feltételei vannak. Az adóhatóság ezeknek a feltételeknek nem tesz eleget, ha a határozaton nem tüntetik fel olvashatóan a határozatot ténylegesen aláíró személy nevét és beosztását, hanem – rendszerint egy „h.” betű kíséretében – csak a helyettesként eljáró adóhatósági dolgozó aláírása kerül elhelyezésre a döntésen. Ezt a gyakorlatot a Kúria súlyos, semmisséget eredményező eljárási hibának minősítette, ugyanis az adóhatóság ilyen eljárása következményeként nem állapítható meg, hogy a határozatot valóban az arra jogosult személy írta-e alá, ami pedig felveti a hatáskörelvonás, mint semmisségi ok lehetőségét.

A semmisség megállapításának – szemben az egyéb jogsértésekre alapított döntésekkel – az a lényeges sajátossága, hogy a semmis döntés olyannak tekintendő, mintha létre sem jött volna, tehát az adóhatóság új, a korábbi határozattal megegyező tartalmú, de szabályosan aláírt határozat kibocsátásával tudja orvosolni a hibát.

A tényállás egyik jelentősége, hogy a semmis határozathoz nem fűződhet sem anyagi, sem eljárási jogkövetkezmény, így ebből adódik, hogy a semmis határozat alapján elrendelt, illetve lefolytatott végrehajtási eljárás is jogsértő.

További jelentőséggel bír, hogy jogerős határozat hiányában az adóhatósági eljárás nem fejeződik be, így az elévülés változatlanul folyik. Tehát a semmis határozat – mint jogerő kiváltására alkalmatlan adóhatósági cselekmény – az adómegállapításhoz való jog elévülésének határidejét sem érintheti, tehát nem eredményezi annak nyugvását, amely így zavartalanul telik tovább.

Mivel így az adómegállapításhoz való jog elévülésére nyitva álló határidőn belül nem született jogerős döntés, ezért az adóhatóságnak meg kell változtatnia a határozatát olyan módon, hogy az elévüléssel érintett időszakokban megállapított adókülönbözetet és annak szankciót törli. Így értelemszerűen merülhet fel az esetlegesen már megfizetett adóforintok és szankciók adózók felé való pénzügyi rendezésének (visszafizetésének) szükségessége is.

Ennél fogva tehát fennállhat annak a lehetősége, hogy a megfelelő adóhatósági és peres eljárások kezdeményezése révén az adózó mentesüljön azon az adóhatóság vagy akár már bíróság által is helyben hagyott adófizetési kötelezettségek alól, amelyekbe esetleg már bele is nyugodott.

Határidő utáni adóbírság?

Utólagos adóellenőrzések esetén a kiadmányozási határidő főszabály szerint 60 nap, és egy alkalommal, 30 nappal meghosszabbítható. Gyakran előfordul, hogy az adóhatóság nem kiadmányozza a kérdéses határidőn belül a határozatot. Az adókülönbözeti megállapítás tekintetében a késedelmi pótlékra a határozat késedelmes kiadmányozása valóban nincs kihatással, ugyanakkor az adóbírság esetében ez a jogsértés már relevánsnak tekintendő.

A Kúria az Alkotmánybíróság jogértelmezésére támaszkodva, azt is kimondta, hogy az adóhatóság csak a határozat meghozatalára nyitva álló határidőn belül jogosult adóbírságot kiszabni. Amennyiben a törvényi határidő letelte után hozza meg az adóhatóság a határozatát, úgy már nincs lehetősége az adóbírság, mint szankció alkalmazására, mivel annak lehetősége a határidőn túl elenyészik.