A következő év január 1-jétől hatályba lépő módosítás következtében a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja alapján biztosítottnak minősül a munkaviszonyban álló személy, kivéve azt a személyt, aki a munka törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) szerint létesített munkaviszonyát saját jogú nyugdíjasként végzi. Az előzőekhez kapcsolódóan, szintén 2019. január 1-jei hatályba lépéssel a Tbj. 25. §-a is módosításra került azzal, hogy az Mt. szerinti munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjasnak minősülő személy az e tevékenységéből származó keresetei után természetbeni egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot nem fizet.

A járulékfizetési kötelezettség, valamint a biztosítotti minőség hiánya csak azokat a nyugdíjasokat érinti majd, akik a nyugdíj melletti keresőtevékenységüket munkaviszony keretén belül végzik. Azok a nyugdíjasok, akik nyugdíjasként közszolgálati típusú jogviszony, vagy például megbízási jogviszony keretében végeznek majd munkát, e jogviszonyuk alapján továbbra is biztosítottá válnak és az e tevékenységük alapján szerzett keresetükből nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségük áll majd fenn.

Mivel a jogszabályváltozások a nyugdíjbiztosítási jogszerzést is érintik, ezért fontos tisztázni, hogy ki tekinthető társadalombiztosítási szempontból saját jogú nyugdíjasnak. A Tbj. szerint saját jogú nyugdíjas az a természetes személy, aki a társadalmobiztosítási nyugellátásról szóló 1997.évi LXXXI.törvény ( a továbbiakban: Tny.), illetve nemzetközi egyezmény, szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, EGT állam jogszabályai alkalmazásával öregségi nyugdíjban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), egyházi jogi személytől nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül. E személyi kört gyakorlatilag az öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltött, valamint a nők kedvezményes nyugdíjában részesülő személyek jelentik.

Nem minősülnek saját jogú nyugdíjasnak azok a személyek, akik részére 2012. január 1-jétől a korábbi előrehozott, korkedvezményes, korengedményes öregségi nyugdíjuk, szolgálati nyugellátásuk már nem nyugdíjként, hanem korhatár előtti ellátásként, vagy szolgálati járandóságként kerül továbbfolyósításra, illetve 2011. december 31-ét követően részükre korhatár előtti ellátást, vagy szolgálati járandóságot állapítottak meg. Szintén nem minősülnek saját jogú nyugdíjasnak azok a személyek sem, akiknek a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátásuk 2012. január 1-jétől rehabilitációs vagy rokkant ellátásként kerül továbbfolyósításra, illetve a megváltozott munkaképességű ellátásuk ezen időponttól kezdődően került megállapításra. 

Azok a nyugdíjasok, akik a nyugdíj mellett munkaviszony keretén belül dolgoznak, nyugdíjjárulék-fizetés hiányában a 2019. évi keresetük alapján nem válnak majd jogosulttá a Tny. 22/A §-ban rögzített 0,5 százalékos nyugdíjnövelésre. A közszolgálati típusú jogviszony, illetve megbízási szerződés, vagy a kiegészítő tevékenységű egyéni, társas vállalkozóként munkát vállaló nyugdíjas viszont a nyugdíjjárulék-alapot képező keresetei alapján továbbra is jogosultságot szerezhet majd az említett nyugdíjnövelésre. 

2019.évben már nem minősül biztosítottnak és nyugdíjjárulék-köteles jövedelmet sem szerez a munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjas.

Az úgynevezett keresetkorlát alóli mentesülés – amikor is a nyugellátás szüneteltetésre kerül, amennyiben a nyugdíjasként szerzett kereset eléri vagy meghaladja az adott évben a minimálbér tizennyolcszorosát – gyakorlatilag csak a nők kedvezményes nyugdíjában részesülő személyeket fogja érinteni, mert ez a szüneteltetési ok a nyugdíjkorhatárt betöltött nyugdíjasok esetében nem kell alkalmazni. Ettől függetlenül, ha a keresőtevékenység nem munkaviszony, hanem például megbízási jogviszony keretén belül történik, úgy abban az esetben továbbra is alkalmazni kell majd a keresetkorlátot. Szintén alkalmazni kell majd továbbra is a Tny. 83/C §-ában rögzített nyugdíjszüneteltetési szabályt, amikor is a nyugdíj kötelező szüneteltetését a nyugdíjas közszolgálati típusú jogviszonya alapozza meg. 

A korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban részesülő személy nem minősül saját jogú nyugdíjasnak, ezért az ellátása folyósítása melletti keresőtevékenysége alapján – függetlenül azon ténytől, hogy a keresőtevékenység munkaviszony, közszolgálati típusú jogviszony, megbízási jogviszony, vagy egyéni, társas vállalkozói jogviszony keretében történik – biztosítottá válik és az e jogviszonyaiból származó keresetei után nyugdíjjárulék fizetési kötelezettsége áll majd fenn. 

A nyugdíjjárulék fizetése ellenében, az ellátásban részesülő személy további nyugdíjra jogosító szolgálati időt szerez. Esetükben továbbra is vizsgálni kell a Tny. 83/B §-a szerinti keresetkorlát elérését azzal, hogy amennyiben az ellátás melletti keresőtevékenységből származó nyugdíjjárulék alapot képező jövedelmük a tárgyévben eléri majd a minimálbér tizennyolcszorosát, úgy abban az esetben a keresetkorlát elérését követően hónap első napjától az év hátralévő részében szüneteltetni kell majd az ellátás folyósítását. Szintén alkalmazni kell majd a Tny. 83/C §-ában foglaltakat is, azaz, amennyiben az ellátásban részesülő személy az ellátás mellett közszolgálati típusú jogviszonyt létesít, úgy abban az esetben az ellátást a közszolgálati típusú jogviszony létesítését követő hónap első napjától, annak megszűnéséig szüneteltetni kell majd.