Mi változott januártól a járulékszabályozásban
A 2019. január 1-től életbe lépett változások közül most a járulékváltozásokkal foglalkozunk. Célunk, hogy ismertessük a saját jogú nyugdíjas munkavállalók foglalkoztatását érintő közteherváltozásokat, az egészségügyi szolgáltatási járulék mértékének változását és az egyéb járulékszabályozást érintő módosításokat.
Nyugdíjas munkavállalók foglalkoztatása
A munka törvénykönyve szerint munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugellátásban részesülő személyre 2019. január 1-jétől nem terjed ki a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerinti biztosítási kötelezettség, és így mentesül – e munkaviszonyból származó jövedelme tekintetében – a nyugdíjjárulék és a természetbeni egészségbiztosítási járulék megfizetése alól. Ezzel összhangban a munkáltatót a munkaviszonyra tekintettel nem terheli szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség, valamint szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettség sem merül fel, mivel a nyugdíjas személy munkabére nem képez szociális hozzájárulási adóalapot, és ennek hiányában nem keletkezik szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettség (Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pont, 25. §, a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 5. § (1) bekezdés g) pont).
Saját jogú nyugdíjas személynek minősül az öregségi teljes nyugellátásban részesülő személy (ideértve a nők 40 éves jogosultsági idő alapján igényelhető öregségi teljes nyugellátásban részesülőt), valamint az öregségi résznyugdíjban részesülő személy.
A nők 40 éves jogosultsági idő alapján igényelhető öregségi teljes nyugellátása esetén alkalmazni kell az éves keretösszegre vonatkozó szabályt, miszerint szüneteltetni kell az ellátás folyósítását, ha az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött, legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkező öregségi nyugdíjas nő az ellátás folyósítása mellett a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban keresőtevékenységet folytat, és az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát (éves keretösszeg). Mivel 2019. január 1-jétől a munka törvénykönyve szerint munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas személy nem minősül biztosítottnak, így a kereseti korlátra vonatkozó szabály alkalmazásakor az e jogviszonyából származó jövedelmet nem kell figyelembe venni.
Szükséges megjegyezni, hogy járulékfizetés hiányában e személyi kör nem vehet igénybe baleseti ellátásokat, ugyanakkor egészségügyi szolgáltatásra (kórházi ellátás, szakrendelés, háziorvosi ellátás) továbbra is jogosultak a Tbj. 16. § (1) bekezdés b) pontja alapján. Továbbá a munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugellátásban részesülő munkavállaló nyugdíjnövelésre sem tarthat igényt, mivel 2019-től mentesül a nyugdíjjárulék-fizetés alól is.
A megállapodás alapján fizetendő nyugdíjjárulék mértékének csökkentése
A nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából és a kizárólag szolgálati idő szerzése érdekében kötött megállapodás esetén fizetendő 34 százalékos mértékű nyugdíjjárulék 2019. január 1-jétől 24 százalékra mérséklődik, tekintettel arra, hogy a társadalombiztosítási járulékot felváltó szociális hozzájárulási adó mértéke folyamatosan, jelentős mértékben csökkent az elmúlt időszakban.
Változik az egészségügyi szolgáltatási járulék
2019. január 1-jétől havi 7500 forintra, napi 250 forintra emelkedik az egészségügyi szolgáltatási járulék összege (amely 2018-ban havi 7320 forint, napi 244 forint volt). E járulékfizetési kötelezettséget annak a belföldi személynek kell teljesíteni, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra más jogcímen (például gyesben részesül, kiskorú) sem jogosult. A járulék megfizetésével a belföldi személy jogosulttá válik egészségügyi szolgáltatásra (például járóbeteg-szakellátásra).
Egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett továbbá a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint tagi munkavégzés esetén a szociális szövetkezet.
A nemzetközi ügyeket érintő változások
Járulékalapot képező jövedelemként kell figyelembe venni 2019. január 1-jétől azt a jövedelmet, amelynek kifizetése olyan időszakra tekintettel történik, amely időszakban a Tbj. alapján biztosítási jogviszony állt fenn, függetlenül a kifizetés időpontjától, ha a kifizetés, juttatás időpontjában a Tbj. 13. §-a alapján más ország járulékszabályai alkalmazandók. A járulékszabályozással összhangban a szociális hozzájárulási adóalapot képező jövedelemként kell figyelembe venni az előzőek szerint meghatározott jövedelmet.
A 2019. január 1-jétől hatályba lépő módosítások szerint a Magyarországon biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban álló személy, aki más, szociális biztonsági egyezménnyel érintett tagállamban is keresőtevékenységet folytat, és a magyar joghatóság lett megállapítva esetében, úgy a másik államban fennálló jogviszonyából származó jövedelmet is járulékfizetési kötelezettség terheli belföldön annak érdekében, hogy a párhuzamos munkavégzésre vonatkozó joghatósági szabály által kijelölt tagállamban valamennyi jogviszonyra tekintettel teljesíthesse a járulék- és szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget.