PDF letöltés

Mi változott januártól a járulékszabályozásban

A 2019. január 1-től életbe lépett változások közül most a járulékváltozásokkal foglalkozunk. Célunk, hogy ismertessük a saját jogú nyugdíjas munkavállalók foglalkoztatását érintő közteherváltozásokat, az egészségügyi szolgáltatási járulék mértékének változását és az egyéb járulékszabályozást érintő módosításokat.

Nyugdíjas munkavállalók foglalkoztatása

A munka törvénykönyve szerint mun­kaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugellátásban részesülő személyre 2019. január 1-jétől nem terjed ki a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, vala­mint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a további­akban: Tbj.) szerinti biztosítási köte­lezettség, és így mentesül – e munka­viszonyból származó jövedelme tekin­tetében – a nyugdíjjárulék és a termé­szetbeni egészségbiztosítási járulék megfizetése alól. Ezzel összhangban a munkáltatót a munkaviszonyra te­kintettel nem terheli szociális hozzá­járulási adófizetési kötelezettség, va­lamint szakképzési hozzájárulás fize­tési kötelezettség sem merül fel, mivel a nyugdíjas személy munkabére nem képez szociális hozzájárulási adóala­pot, és ennek hiányában nem keletke­zik szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettség (Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pont, 25. §, a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 5. § (1) bekezdés g) pont).

Saját jogú nyugdíjas személynek mi­nősül az öregségi teljes nyugellátásban részesülő személy (ideértve a nők 40 éves jogosultsági idő alapján igényel­hető öregségi teljes nyugellátásban ré­szesülőt), valamint az öregségi rész­nyugdíjban részesülő személy.

A nők 40 éves jogosultsági idő alap­ján igényelhető öregségi teljes nyugel­látása esetén alkalmazni kell az éves keretösszegre vonatkozó szabályt, mi­szerint szüneteltetni kell az ellátás fo­lyósítását, ha az öregségi nyugdíjkor­határt be nem töltött, legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkező öreg­ségi nyugdíjas nő az ellátás folyósí­tása mellett a Tbj. 5. §-a szerinti biz­tosítással járó jogviszonyban kereső­tevékenységet folytat, és az általa fi­zetendő nyugdíjjárulék alapja megha­ladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi ös­szegének tizennyolcszorosát (éves ke­retösszeg). Mivel 2019. január 1-jétől a munka törvénykönyve szerint munka­viszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas személy nem minősül biz­tosítottnak, így a kereseti korlátra vo­natkozó szabály alkalmazásakor az e jogviszonyából származó jövedelmet nem kell figyelembe venni.

Szükséges megjegyezni, hogy járu­lékfizetés hiányában e személyi kör nem vehet igénybe baleseti ellátáso­kat, ugyanakkor egészségügyi szolgál­tatásra (kórházi ellátás, szakrendelés, háziorvosi ellátás) továbbra is jogosul­tak a Tbj. 16. § (1) bekezdés b) pontja alapján. Továbbá a munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugellátás­ban részesülő munkavállaló nyugdíj­növelésre sem tarthat igényt, mivel 2019-től mentesül a nyugdíjjárulék-fizetés alól is.

A megállapodás alapján fizetendő nyugdíjjárulék mértékének csökkentése

A nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szer­zése céljából és a kizárólag szolgálati idő szerzése érdekében kötött megál­lapodás esetén fizetendő 34 százalékos mértékű nyugdíjjárulék 2019. január 1-jétől 24 százalékra mérséklődik, te­kintettel arra, hogy a társadalombizto­sítási járulékot felváltó szociális hoz­zájárulási adó mértéke folyamatosan, jelentős mértékben csökkent az elmúlt időszakban.

Változik az egészségügyi szolgáltatási járulék

2019. január 1-jétől havi 7500 forintra, napi 250 forintra emelkedik az egészségügyi szolgáltatási járulék összege (amely 2018-ban havi 7320 fo­rint, napi 244 forint volt). E járulékfize­tési kötelezettséget annak a belföldi személynek kell teljesíteni, aki nem biztosított és egészségügyi szolgál­tatásra más jogcímen (például gyes­ben részesül, kiskorú) sem jogosult. A járulék megfizetésével a belföldi személy jogosulttá válik egészség­ügyi szolgáltatásra (például járóbe­teg-szakellátásra).

Egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett továbbá a kiegé­szítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a tár­sas vállalkozás, valamint tagi munka­végzés esetén a szociális szövetkezet.

A nemzetközi ügyeket érintő változások

Járulékalapot képező jövedelemként kell figyelembe venni 2019. január 1-jétől azt a jövedelmet, amelynek ki­fizetése olyan időszakra tekintettel tör­ténik, amely időszakban a Tbj. alap­ján biztosítási jogviszony állt fenn, függetlenül a kifizetés időpontjától, ha a kifizetés, juttatás időpontjában a Tbj. 13. §-a alapján más ország járu­lékszabályai alkalmazandók. A járu­lékszabályozással összhangban a szo­ciális hozzájárulási adóalapot képező jövedelemként kell figyelembe venni az előzőek szerint meghatározott jö­vedelmet.

A 2019. január 1-jétől hatályba lépő módosítások szerint a Magyarországon biztosítási kötelezettséggel járó jogvi­szonyban álló személy, aki más, szo­ciális biztonsági egyezménnyel érin­tett tagállamban is keresőtevékenysé­get folytat, és a magyar joghatóság lett megállapítva esetében, úgy a másik ál­lamban fennálló jogviszonyából szár­mazó jövedelmet is járulékfizetési kö­telezettség terheli belföldön annak ér­dekében, hogy a párhuzamos munka­végzésre vonatkozó joghatósági szabály által kijelölt tagállamban valamennyi jogviszonyra tekintettel teljesíthesse a járulék- és szociális hozzájárulási adó­fizetési kötelezettséget.