Logikus, hogy aki egyéni vállalkozó tulajdonképpen önmagát foglalkoztatja. Ezért a bevételeiből úgymond kivett összeg, kvázi mintegy fizetés funkcionál. Ennek nagysága rajta múlik. Ezután adó fizetésére köteles, mint munkáltató. De itt már a jogalkotó meghatározza mi az a minimum, ami után járulékokat (TB) kell fizetnie, ha főállású egyéni vállalkozó, azaz nincs másik legalább 36 órás jogviszonya. Ennek indoka, hogy mindenki biztosított legyen és fizessen járulékot, aki dolgozik. Ha valahol már fizet járulékokat, akkor csak tényleges kivét után kell ezeket megfizetni.

 

Az egyéni vállalkozó minimum járulékfizetése (2014-ben):

• A 27 %-os SZOHA minimális alapja a minimálbér 112,5 %-a (114.188.-Ft, illetve a garantált bérminimum 112,5 %-a (132.750.-Ft.)
• A 10 %-os nyugdíjjárulék alapja a minimálbér (101.500.-Ft), illetve a garantált bérminimum (118.000.-Ft.)
• A 8,5 % (4 + 3 + 1,5) %-os egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék minimális alapja a minimálbér 150 %-a, (152.250.-Ft.) illetve a garantált bérminimum 150 % a (177.000.-Ft.)

 

A vállalkozói kivét így tulajdonképpen a vállalkozás szempontjából költség, a magánszemély szempontjából bevétel, jövedelem, és ezért magánszemélyek jövedelemadója, azaz SZJA terheli./16%/ Ezt a már adózott jövedelmet, mint magánszemély szerzi meg és vallja be az egyéni vállalkozó.

 

A vállalkozói kivét összege olyan önálló tevékenységből származó, az összevont adóalapba tartozó jövedelemnek tekintendő, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem számolható el. A vállalkozói kivét nagyságát az egyéni vállalkozó dönti el.