Az elmúlt években látott, történelmi jelentőségű munkaerőpiaci bővülés részben a régiós szinten fellendülő gazdaságnak, részben a munkaerőpiaci szabályozás változásának volt köszönhető. A munkaerőpiaci intézkedések Magyarországon egyediek voltak, így sikerült visszakapaszkodni a régiós átlagig. Ma hazánkban volumenében a feldolgozóiparból jelentették le a legtöbb betöltetlen állást (20 ezret), de az IKT szektorokból és az építőiparból is sokan hiányoznak. Jelen gazdasági körülmények közt nehéz azt elképzelni, hogy van olyan, hogy „elég” munkás, hiszen Nyugat-Európában is folyamatos a hiány, hiába áramlik oda jelentős munkaerő. Ugyanakkor a feszes munkaerőpiac sok szempontból egy kellemes helyzet, a nagy probléma az, amikor magas munkanélküliség van és nincs gazdasági növekedés. A munkaerőpiac feszességének pozitív hatása, hogy a cégek kénytelenek beruházni annak érdekében, hogy kiválthassák a munkaerőt és ez a termelékenység javulásával járhat.

A munkaerő-piacon továbbra is azonosítható tartalék. Ilyen tartalék az a 150 ezer ember, akik ún. zombi vállalatokban, épphogy elvegetáló, nem hatékony cégekben tevékenykednek. Az itt dolgozók átirányítása hatékonyabb cégekbe olyan lépés lehet, ami sokat enyhíthet a munkaerőpiaci feszességen. Szintén jelentős a területi különbség hazánkban: a keleti országrészek munkaerő tartalékát is be lehetne csatolni a nyugati országrészek gazdasági folyamataiba. Ennek feltételei a jó oktatás, vagy lényegesen nagyobb mobilitás. Emellett munkaerőpiaci tartalék azonosítható a keleti országrészekben, valamint a fiatalok és az 55 év fölöttiek közt alacsonyabb a foglalkoztatás, mint Nyugat-Európában. Lehetőség még a nyugatra elvándorlás lassítása, esetleg visszafordítása, aminek 2018-ban talán már lehetett is jeleit látni.

A mobilitáson sokat javítana egy jobb tömegközlekedési hálózat, de az is, ha lakástulajdonlás mellett a lakás bérlés nagyobb hangsúlyt kapna az állami lakhatási politikában, legyen az bérleti piac szabályozása, vagy olcsó munkásszállások üzemeltetése.

A munkabér tekintetében, a növekedés folytatódásának elsődleges feltétele a versenyképesség, a termelékenység javulás. Új elemként megjelenhet az érdekeit keményebben képviselő munkavállaló. A bérek további dinamikus emelkedésének az adócsökkentés és a termelékenység-bővülés lehet a forrása.

Hosszabb távon az új ipari forradalom a robotizáció és a digitalizáció jelentősen átalakítja majd a munkaerőpiacot. A folyamatok a bérek polarizációjához vezetnek, emellett pedig bővül azon szakmák listája, amelyeket veszélyeztetnek ezek a technológiai újítások (ilyenek például a taxisok, vagy az ügyvédek, de az autógyártás is). Ahhoz, hogy ezekből ne legyen társadalmi feszültség, nagyon rugalmas munkaerőpiacra, például élethosszig tartó tanulásra van szükség.