Mennyit adózik a „szabadidő” után

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 69-71. §-ai szabályozzák a béren kívüli és egyes meghatározott juttatások adókötelezettségét. A kifizetőt (munkáltatót) terhelő adó alapja 2017-től a juttatás értékének 1,18-szorosa. A béren kívüli juttatások után 15 százalék szja-t és 14 százalék egészségügyi hozzájárulást, az egyes meghatározott juttatások után pedig 15 százalék szja-t és 22 százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Az összes közteher mértéke így a béren kívüli juttatások esetében 34,22 százalék, az egyes meghatározott juttatások esetében pedig 43,66 százalék. [Szja tv. 70. §, 71. §, Egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. tv. 3.§ (1)]

Szabadidős sporttevékenység

A társas vállalkozások ellenőrzésekor a NAV gyakran találkozik azzal a problémával, hogy a vállalkozás a munkavállalóknak nyújtott szabadidős sporttevékenység-szolgáltatások díját tárgyévei költségként számolja el, megfeledkezve arról, hogy azok egyes meghatározott juttatásnak minősülnek, ami után a vállalkozás személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás bevallására és megfizetésére kötelezett.

 

Belföldi kiküldetés

A napi gyakorlatban szintén többször előforduló eset, hogy a vállalkozás érdekében felmerülő belföldi kiküldetés szállásköltségéről befogadott számlákon tételesen szerepelnek a munkavállaló által fogyasztott ételek, italok költségei is. A téves gyakorlat szerint a vállalkozások elmulasztják bevallani és megfizetni az ezzel kapcsolatos személyi jövedelemadót és az egészségügyi hozzájárulást, miközben ezek a tételek is az egyes meghatározott juttatások kategóriájába tartoznak.

Az adókötelezettség megállapításakor szem előtt kell tartani az Szja tv. 7. § q) pontjában foglaltakat, miszerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy ellenértékét – ideértve a szokásosan a jegy árában felszámított étkezés ellenértékét is –, továbbá a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó szállás ellenértékét – ideértve a szokásosan a szálláshely árában felszámított reggeli étkezés ellenértékét is.

Abban az esetben tehát, ha a szolgáltató a reggeli ellenértékét nem számlázza ki külön az adózónak, mert annak értéke a szállás értékében benne foglaltatik, akkor ez a kifizetés nem minősül jövedelemnek, és azt így nem terheli személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás.

Ezzel szemben azonban, ha a vállalkozás által befogadott szállásköltség-számlákban a szállásdíjtól elkülönülten, tételesen szerepel a reggeli díja, akkor az már nem felel meg az Szja tv. 7. § q) pontjában feltüntetett adóalapba nem tartozó tételnek. Az ily módon igénybe vett étel-, italfogyasztás az Szja tv. 70. §-a értelmében már egyes meghatározott juttatások kategóriájába tartozik, és személyi jövedelemadó valamint egészségügyi hozzájárulás terheli.


Szechenyi_Logo    vosz-logo-szines-feher-hatter-1 1.[1]