A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege a minimálbér megállapításáról és a garantált bérminimumról szóló 430/2016. kormányrendelet szerint – a teljes munkaidő teljesítése esetén – 2017. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 127 500 forint, hetibér esetén 29 310 forint, napibér esetén 5 870 forint, órabérnél pedig 733 forint.

 A legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló garantált bérminimuma a teljes munkaidő teljesítése esetén 2017. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 161 000 forint, hetibér alkalmazása esetén 37 020 forint, napibér alkalmazása esetén 7 410 forint, órabér alkalmazása esetén pedig 926 forint. Az emelt mértékű minimálbért annak kell tehát adni, aki középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben dolgozik, és aki ilyen végzettséggel rendelkezik is.

A rendelet a munka törvénykönyvéről szóló 2012.évi I. törvény (Mt.) felhatalmazása alapján készül, és annak hatálya az Mt. munkáltatóira és munkavállalóira terjed ki.

Egyéni vállalkozóra nem terjed ki a munka törvénykönyvének hatálya. Ettől független kérdés, hogy a járulékalap szempontjából a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján szerepe van annak, hogy  az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel-e.

Garantált bérminimum annak jár, aki olyan munkakörben dolgozik, amelyhez kapcsolódik képesítési előírás, ami középfokú végzettség, és azzal az a munkavállaló rendelkezik is. Például a pincér és pultos pozícióhoz nem kapcsolódik képesítési követelmény, noha a pincér középfokú végzettség.

Többször felmerült már a FEOR szám alapján való besorolás, de a garantált bérminimumra való jogosultságot nem a FEOR határozza meg.

Elsőnek azt kell megnézni, hogy az érintett munkakörre jogszabály, kollektív szerződés, munkáltató gyakorlata stb. előír-e valamilyen szintű végzettséget. Leggyakrabban jogszabály ír elő ilyen követelményt, mint például az egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről szóló 21/2010. NFGM-rendelet vagy az ugyanazon tárgykörben született, s azóta lényegében kiüresedett 5/1997. IKIM-rendelet. Ezt pedig minden egyes konkrét munkakörnél meg kell nézni.

Miután beazonosítottuk a szükséges végzettséget, azt kell megvizsgálni, hogy azzal ténylegesen rendelkezik-e az adott munkavállaló. Amennyiben nem, abban az esetben – pusztán a munkaköre alapján – erre nem szerez jogosultságot. Amennyiben ugyanis így is garantált bérminimumra lenne jogosult, abban az esetben az egyenlő munkáért egyenlő bér elve sérülne, hiszen annak (bér egyenértékűsége) vizsgálatánál a munkavállaló végzettségét, képzettségét is figyelembe kell venni.

A fordított eset sem jogosít garantált bérminimumra. Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy az OKJ szerint a munkavállaló középfokú végzettséggel rendelkezik, ám az a munkakör vonatkozásában nem előírás. Ebben az esetben azért nem jár emelt minimálbér, hiszen a végzettség, képesítés a munkakör vonatkozásában nem számottevő tényező.