A most bevezetett új jogintézményhez hasonló rendszer Európa több országában – többek között Németországban, Ausztriában, Hollandiában, az Egyesület Királyságban, Spanyolországban és Franciaországban – már régóta működik.

Az adócsoportban részt vevő társaságok csoportszinten számítják ki a társasági adókötelezettségüket, így bizonyos korlátozások mellett a nyereséges (pozitív adóalappal rendelkező) társaságok adóalapja csökkenthető a csoportban részt vevő veszteséges társaságok negatív adóalapjával. Ezáltal egy vállalatcsoporton belül, egy adott évben alacsonyabb társasági adókötelezettség érhető el, mint hogyha a tagok különállóan határoznák meg a fizetendő adójukat.

Milyen előnnyel járhat belépni a csoportba?

A csoportos társaságiadó-alanyiság várható előnyei, amelyeket érdemes vizsgálni:

– egyszerűsítést jelent az adókötelezettség teljesítésében, miután egy-egy csoporttag adóévenként a saját egyedi adóalapja megállapításáig jár el önállóan,

– lehetővé teszi egy tartósan veszteséges vállalkozás veszteségeinek vagy nagy részének a figyelembevételét a csoport adóalapjánál, amelyre az adózónál várhatóan nem képződne meg a fedezet,

– lehetőséget ad a csoporttagok közötti adóalap átcsoportosítására, mivel a transzferár és a szokásos piaci ár különbözetét nem kell módosító tételként figyelembe venni,

– nem kell a csoporttagok közötti szerződésekhez kapcsolódóan szokásos piaciár-nyilvántartást készíteni, így nem fenyegeti emiatt mulasztási bírság kiszabásának a veszélye az adózókat.

Mire nem nyújt megoldást a csoportos társaságiadó-alanyiság?

A tartósan veszteséges csoporttag által a csatlakozásig felhalmozott veszteség leírására továbbra is a tag adóalapjánál lesz lehetőség, a csoport adóalapjával szemben ez nem érvényesíthető. A csoportos társaságiadó-alanynál (a csoportos társaságiadó-alany tagjaként kimutatott negatív egyedi adóalapok következtében) keletkezett veszteség leírásának lehetőségét csökkenti, ha a csoporttagok a tagság előtt keletkezett elhatárolt veszteséggel is rendelkeznek, s abból élnek is a veszteségleírással. A csoport által és a csoporttagok által egyedileg az adóalapnál érvényesíthető összes veszteség nem lehet ugyanis több, mint a csoporttagok veszteséglevonás előtti pozitív adóalapjának az 50 százaléka.

A tagok csoporttagság létrejöttét megelőzően bonyolított egymás közötti ügyletei tekintetében változatlanul alkalmazni kell (az egyedi adóalap-levezetés során) a szokásos piaci ár és a transzferár közötti azon különbözetre az adózás előtti eredmény módosítását, amelyet a csoporttagság előtt nem vettek figyelembe csökkentő, illetve növelő tételként.

A szokásos piaci ártól eltérő transzferáron kötött szerződéseket más adók szempontjából – kivéve az általános forgalmi adót, ha e tekintetben is csoportot alkotnak az adózók – az Art. alapján továbbra is a szokásos piaci ár alapul vételével kell minősíteni [Art. 3. § (2) bekezdés]. Ez elsősorban talán a helyi iparűzési adót – és annak kapcsán az innovációs járulékot – érinti.

Nem kell ugyan a csoporttagok egymás közötti szerződéseihez szokásos piaciár-nyilvántartást készíteni, de ha nem minden, a tao-törvény szerint kapcsolt vállalkozásnak minősülő adózó lesz a csoport tagja, akkor

– a fődokumentumot el kell készíteni, és

–minden olyan kapcsolt vállalkozással kötött szerződéshez, amely vállalkozás közül valamelyik nem tagja a csoportnak, el kell készíteni a helyi dokumentumot is.

Mindenképpen felmerülnek ezek a kötelezettségek abban az esetben, ha a tao-törvény szerinti kapcsolt fél külföldi illetőségű, mivel külföldi nem lehet a csoport tagja, vagy ha bármely vállalkozás azért nem tagja a csoportnak, mert nincs közöttük 75 százalék szavazati jog, illetve mert nem kívánt a csoport tagja lenni.

Az adóalap levezetése tekintetében hátrányos rendelkezés, hogy nem jogosultak a csoporttagok az egymás közötti ügyleteik során (és a csoport sem)

– a kutatási-fejlesztési költségek kapcsolt vállalkozással vagy a megrendelővel történő megosztására, illetve

– a kulturális örökségvédelmi célú, számvitelről szóló törvény szerinti beruházás, továbbá felújítás bekerülési értékére, vagy a karbantartás költségére tekintettel érvényesíthető adózás előtti eredmény-csökkentés kapcsolt vállalkozásaikkal történő megosztására.

Az adókedvezményre vonatkozó törvényi előírás hátrányosan érinti (vagy értelmezéstől függően érintheti) azt a vállalkozást, amely rendelkezik az adókedvezmény-érvényesítés jogával. Az adókedvezmény ugyanis – mivel a fizetendő adó felosztása a tagok pozitív adóalapja arányában történik – megoszlik a csoporttagok között. Felmerül a kérdés, hogy az adócsoportból való esetleges kilépést követően hogyan kell értelmezni a tao-törvény azon előírását [tao-törvény 23. § (9) bekezdés], hogy ha az adókedvezményre jogot szerzett csoporttag csoporttagsága a jogutód nélküli megszűnéstől eltérő ok miatt szűnik meg, az adókedvezmény érvényesítésére továbbra is jogosult marad. Ez ugyanis értelmezhető úgy, hogy azon összeget érvényesítheti,

a) amelyet a csoporttagsága előtt igénybe vett, illetve amit a csoporttagságának ideje alatt arányosan figyelembe vehetett, vagy

b) amelyet a csoporttagsága előtt igénybe vett, illetve amit a csoport érvényesített.

Az a) esetben a költségvetést éri hátrány, a b) esetben pedig az adókedvezményre jogosult vállalkozást.