Az ingyenes vagy kedvezményes szálláshely-juttatás (albérleti elhelyezés) adómentes lehetősége az szja-törvény 1. számú melléklet 8.6./f) pontjának a munkásszállás fogalmát meghatározó rendelkezésén alapul. A jelenleg hatályos megfogalmazás szerint a munkásszálláson ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított lakhatás akkor adómentes, ha az a munkáltató tulajdonában lévő, vagy általa bérelt olyan szálláshelyen történik, amely lakóhelyiségenként egynél több olyan munkavállaló elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van.

Ez jelenleg azt jelenti, hogy ha egy cég fontos szakképzettséget igénylő felelős beosztásra kiválasztott olyan munkavállalót kíván foglalkoztatni, aki nem vállalja az ingázást a másutt lévő állandó lakóhelyéről, csak akkor bérelhet számára adómentesen lakást, ha abban szobánként legalább két munkavállalóját helyezi el. Konfliktusmentes megoldást ez csak akkor jelentene, ha a beköltözők például családtagok vagy barátok, és mindegyikük a céggel áll munkaviszonyban, ami viszont nem jellemző. A munkavállaló általában ragaszkodik az önálló szobához, akkor pedig annak a cég által fizetett bérleti díja adó- és járulékköteles jövedelem.

Jövőre a munkásszállás fogalmát meghatározó rendelkezés szerint az adómentességnek csak az egy lakóhelyiséggel rendelkező önálló ingatlan (például garzonlakás) esetében feltétele az egynél több munkavállaló elhelyezése, míg a több lakóhelyiséggel rendelkező önálló ingatlan esetében elegendő az is, ha minden szobában legalább egy munkavállaló lakik. Ez a munkavállalók szempontjából szállodában, panzióban történő elhelyezés esetén valóban kényelmesebb lakhatási lehetőség lesz a jelenleginél, azonban lakásban történő elhelyezés esetén továbbra is együtt jár a közös helyiségek használatának kényelmetlenségével.

Ám ez a probléma áthidalható lesz, ha a munkáltató nem természetben (nem munkásszállásnak minősülő lakásban) nyújt lakhatási lehetőséget, hanem adómentes mobilitási célú lakhatási támogatással járul majd hozzá a lakás bérleti díjához.

Az szja-törvény 1. számú mellékletének 2017. január 1-jétől hatályba lépő 2.11. pontja szerint ugyanis adómentes lesz az ugyanazon munkáltató által (ide értve a munkáltatónak a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozását is) nyújtott mobilitási célú lakhatási támogatás havi értékéből

– a foglalkoztatás első 24 hónapjában a minimálbér 40 százalékát,
– a foglalkoztatás második 24 hónapjában a minimálbér 25 százalékát,
– a foglalkoztatás 24. hónapját követő 12 hónapban a minimálbér 15 százalékát

meg nem haladó támogatás.

A hatálybalépést megelőzően elkezdődött foglalkoztatás esetén a foglalkoztatás első hónapjának a 2017. év január hónapját kell tekinteni.

A részletes előírásokat a szja-törvény 1.  számú mellékletének 9.7. pontja tartalmazza.

A figyelembe vehető lakhatási támogatás havi értéke

– a munkavállaló által bérelt lakás bizonylattal igazolt havi bérleti díjából a munkáltató által térített rész;
– a munkáltató által bérelt lakás bizonylattal igazolt havi bérleti díjából a munkavállaló által meg nem térített rész;
– a munkáltató tulajdonában álló lakásban biztosított lakhatás szokásos piaci értékéből a munkavállaló által meg nem térített rész.

A támogatás abban az esetben minősül mobilitási célú lakhatási támogatásnak, ha a munkáltató azt olyan munkavállalónak nyújtja,

– akivel határozatlan időtartamra szóló és legalább heti 36 óra munkaidejű munkaviszonyt létesít, és
– akinek az állandó lakóhelye és a munkavégzés helye legalább 60 km-re van egymástól, vagy a munkavégzés helye és az állandó lakóhelye közötti, naponta, tömegközlekedési eszközzel történő oda- és visszautazás ideje a 3 órát meghaladja, és
– aki nem rendelkezett a munkaviszony létrejöttét megelőző 12 hónapban, és nem rendelkezik a támogatás nyújtásának időpontjában lakás tulajdonjogával, haszonélvezeti jogával a munkavégzés helyén, valamint olyan településen, amelynek a munkavégzés helyétől való távolsága nem éri el a 60 kilométert, vagy amelytől a munkavégzés helyéig tömegközlekedési eszközzel történő oda- és visszautazás ideje nem éri el a 3 órát.

Amennyiben munkavállaló által bérelt ugyanazon lakás tekintetében több magánszemély is jogosult adómentes lakhatási támogatásra, azt közülük csak – a döntésük szerinti – egyikük veheti igénybe.

Nem tekinthető munkavállalónak az a magánszemély, akivel a munkáltató a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő eset szerinti kapcsolatban áll (például a cégben többségi befolyással rendelkezik).

A munkavállalónak a feltételek teljesüléséről vagy azok megszűnéséről a munkáltató felé nyilatkoznia kell. Valótlan tartalmú nyilatkozat esetén vagy a nyilatkozat módosításának elmulasztása esetén az adókötelezettséget a munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani. Ilyen esetben az adóhatóság határozatában a munkáltatót (foglalkoztatót) egyébként terhelő közterheket és azok teljesítése elmulasztásának jogkövetkezményeit a magánszemély terhére állapítja meg.

A munkáltatónak az adóévet követő év január 31-éig munkavállalónként adatot kell szolgáltatnia az adómentes támogatásban részesített magánszemélyek nevéről, adóazonosító jeléről, a munkavállaló által bérelt lakás címéről.

További kedvező változás, hogy a cégek adózás előtti eredményét csökkenti [tao-törvény 7. § (1) bekezdés k) és l) pont]

–  a mobilitási célú lakhatási támogatás adóévben juttatott összege, de legfeljebb az adózás előtti nyereség összege;

– a munkásszállás kialakítására, fenntartására, üzemeltetésére tekintettel az adóévben elszámolt költség, ráfordítás, de legfeljebb az adózás előtti nyereség összege.

Végül megjegyzendő, hogy az ismertetett juttatások adómentességének nem feltétele az, hogy minden munkáltatónak járjon, és cafetérián kívül (mellette) is adhatók.