PDF letöltés

Képezzük magunkat, de mennyiért

Mind a munkáltató, mind a munkavállaló részéről jelentkezhet a szakmai fejlődés igénye. A munkáltatók részéről a munka hatékonyságának növelése, a szakmai ismeretek bővítése, míg a munkavállalók oldaláról is fontos szempont az ismeretanyagok bővítése, a szakmai fejlődés. Fontos szempont, hogy ezt a munkáltató hogyan tudja támogatni úgy, hogy az számára is kifizetődő legyen.

Amennyiben a munkáltató teljes egészé­ben átvállalja vagy akár csak részlege­sen is hozzájárul a munkavállalója kép­zéssel kapcsolatban felmerülő költsé­geihez, úgy jövedelmet juttat a magán­személynek, melynek adókötelezettsé­gét a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiak­ban: Szja törvény) szabályai szerint kell megvizsgálni. A hatályos szabályok ér­telmében az iskolarendszerű képzés ese­tében a juttatás 2019-től – munkaválla­lók esetében – bérjövedelemként válik adókötelessé, míg az iskolarendszeren kívüli képzés költségeinek átvállalása révén a törvényben meghatározott felté­telek fennállása esetén nem keletkezik a jövedelem megállapításánál figyelembe veendő bevétel.

Az iskolarendszerű képzés

Az Szja törvény alapján az a képzés mi­nősül iskolarendszerű képzésnek, amely­nek résztvevői a képző intézménnyel ta­nulói vagy hallgatói jogviszonyban áll­nak. Ilyennek minősül az a külföldi kép­zés is, amely államilag elismert oktatási célú intézményben folytatott teljes idejű, alapfokú, középfokú, érettségi végzett­séget adó képzés, vagy államilag elis­mert felsőoktatási intézményben folyó, felsőfokú végzettséget adó képzés [Szja törvény 3. § 87. pont].

Jellemzően ilyen – tanulói vagy hall­gatói jogviszonyt keletkeztető képzés – a nemzeti felsőoktatásról szóló tör­vény alapján a felsőoktatási intézmé­nyekben zajló alap- és mesterképzés, a doktori képzés, a nemzeti köznevelés­ről szóló törvény alapján folyó közép­fokú képzés, valamint a szakképzésről szóló törvény alapján folyó iskolai szak­képzés. Iskolai rendszerű szakképzés a köznevelés keretében a nemzeti közne­velésről szóló törvényben és a szakkép­zésről szóló törvényben meghatározott, szakképző iskolában folyó szakképzés, melynek résztvevői a szakképző isko­lával tanulói jogviszonyban állnak. A nemzeti felsőoktatásról szóló törvény­ben szabályozott felsőoktatási szakkép­zés is iskolai rendszerű szakképzésnek minősül. Az iskolai rendszerű képzés kö­rébe sorolandó például az OKJ-s szak­képesítés megszerzése is, ha azt közok­tatási vagy felsőoktatási intézmény szer­vezi, és a részvétel tanulói vagy hallgatói jogviszonyt eredményez. Ha azonban a képzés tanfolyami keretek között való­sul meg, amely nem eredményez tanu­lói vagy hallgatói jogviszonyt, nem lehet szó iskolarendszerű képzésről. Az em­lített jogviszonyok fennállását az érvé­nyes diákigazolvány bizonyítja.

A fogalom második mondata – a hall­gatói jogviszonytól függetlenül – isko­larendszerű képzésnek minősíti az álla­milag elismert oktatási célú intézmény­ben folytatott teljes idejű, alapfokú, kö­zépfokú vagy érettségi végzettséget adó képzéseket, illetve az államilag elis­mert felsőoktatási intézményben folyó, felsőfokú végzettséget adó képzéseket is. Leggyakrabban külföldi iskolarend­szerű képzésként a különböző, vezetők­nek szánt MBA-képzések merülnek fel, mint a munkáltató által juttatott, finan­szírozott képzések.

Az iskolarendszerű képzések adóköte­lezettsége kapcsán az Szja törvény nem tartalmaz speciális szabályokat, ezért amennyiben azt munkavállaló részére nyújtja a munkáltató, úgy az bérjöve­delemként válik adókötelessé.

Az iskolarendszeren kívüli képzés

Iskolarendszeren kívüli képzésnek az olyan képzést kell tekinteni, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézmén­nyel tanulói vagy hallgatói jogviszony­ban [Szja törvény 3. § 86. pont].

Általánosságban nem keletkezik adóköteles bevétele a magán­személynek, ha a munkáltatója vagy – munkaviszonytól eltérő jogviszony ese­tén – a kifizető elküldi egy olyan tovább­képzésre, ahol a munkakörével, felada­tával kapcsolatos ismereteket szerez­het meg, vagy beiskolázzák egy tan­folyamra, ahol például egy új eljárást vagy egy új berendezés kezelését sajá­títhatja el. Nem kell adókötelezettség­gel számolni a munkáltató (kifizető), illetve a magánszemély részéről abban az esetben sem, ha a munkakör ellátá­sához szükséges ismeretek megszer­zése érdekében a munkáltató (kifizető) egy nem iskolarendszerű OKJ-s tanfo­lyamon való részvétel lehetőségét biz­tosítja a magánszemélynek.

A jelenlegi munkaerőpiaci környezet­ben a munkáltatók számos, eltérő célú képzést biztosítanak a munkavállalók részére. A különböző jellegű képzések­nél mindig egyedileg szükséges meg­vizsgálni, hogy a bemutatott feltételek megvalósulnak-e, azaz a munkavégzés, a tevékenység ellátásának feltételeként történik-e az adott iskolarendszeren kí­vüli képzés tekintetében.

Ide értendőek:

-          a munkáltató által elrendelt kötelezően teljesítendő képzések(szakmai ismeret elsajátítását vagy bővítését célzó tanfolyam egyedileg és/vagy csoportosan (Powerpoint, Excel vagy értékesítési technikák képzés), spe­ciális készséget fejlesztő kurzusok (pél­dául indulatkezelés) vagy új technológia megismertetését és a folyamatok beta­nítását célzó tanfolyam.

-          szakmai képzések ( könyvelő,adótanácsadó,targoncakezelő)

-          vezetői képzések (MBA)

-          nyelvtanfolyamok

A képzési költségek elszámolása

A képzésekkel kapcsolatos alapvető költ­ség az oktatási szolgáltatás ellenértéke, amelyet a képző intézmény által kiállí­tott számla tartalmaz. Iskolarendszerű képzés esetén ez az adott oktatási idő­szakra (tanulmányi félévre) fizetendő tandíj, költségtérítés összege, míg is­kolarendszeren kívüli képzés esetén az oktatásszervező, szolgáltató által szám­lázott részvételi díjból az oktatási szol­gáltatás ellenértéke. A képzés költsége­ként vehető figyelembe a szükséges tan­könyvek, taneszközök ára és a külön fi­zetendő vizsgadíjak összege is.

Emellett azonban felmerülhet költség­ként a képzés helyszínére való oda-vis­sza utazás, az ott igénybe vett szállás és étkezésre fordított kiadások összege is, ha a munkáltató, a kifizető ezeket a ki­adásokat megtéríti. Az adókötelezettség elbírálásához elsősorban azt kell meg­vizsgálni, hogy a képzés minősülhet-e hivatali, üzleti utazásnak, és hogy a kép­zésen részt vevő magánszemély milyen kapcsolatban, illetve jogviszonyban áll a kifizetővel.

Amennyiben a magánszemély iskola­rendszeren kívüli képzésen munkálta­tói elrendelés alapján vesz részt, vagy a képzés a kifizető tevékenységével össze­függő feladat ellátása érdekében szüksé­ges, úgy az Szja törvény 3. § 10. pontja alapján a képzés helyére történő utazás, szállás költsége és az étkezésre fordított kiadások hivatali, üzleti utazás keretében felmerülő költségeknek minősülhetnek.

Így, ha a munkáltató a magánszemély képzésével összefüggésben hivatali, üz­leti utazás keretében utazási- és szállás­költség-térítést fizet, azt az Szja törvény 7. § (1) bekezdés g) pontja alapján a ma­gánszemély jövedelmének kiszámítá­sánál nem kell bevételként figyelembe venni. A fentiek mellett továbbá nem kell bevételként figyelembe venni az Szja törvény 7. § (1) bekezdés q) pontja értelmében a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy árában foglalt étkezés, illetve a szállásköltségben fog­lalt reggeli étkezés ellenértékét sem. A hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó egyéb (nem az utazási jegyben, illetve a szállásköltségben foglalt) étkezés költ­sége az Szja törvény 70. § (1) bekezdés a) pontja értelmében egyes meghatáro­zott juttatásnak minősül.

A munkakör ellátásához nem szüksé­ges iskolarendszeren kívüli képzéssel ös­szefüggésben átvállalt valamennyi költ­ség (beleértve az étkezést is) munkavi­szonyból származó jövedelemként válik adókötelessé. Az étkezés tehát ebben az esetben nem minősül egyes meghatáro­zott juttatásnak.

Az iskolarendszerű képzés költségei­nek átvállalása csak úgy lehetséges, ha a költségtérítés összegét munkaviszonyból származó jövedelemként veszik figye­lembe a közterhek megállapítása szem­pontjából, és ennek megfelelően teljesítik a közteherfizetési kötelezettséget mind a munkavállaló, mind pedig a munkáltató szempontjából, akár szükséges a képzés a munkakör ellátásához, akár nem. Nem kezelhető kedvezményesen a képzéshez kapcsolódó utazás, szállás, étkezés költ­ségeinek megtérítése sem, mivel az isko­larendszerű képzéssel kapcsolatban hi­vatali, üzleti út nem teljesíthető. Így az ezzel összefüggésben kifizetett össze­get szintén munkaviszonyból származó jövedelemként kell kezelni és a közter­heket ennek megfelelően kell megálla­pítani, levonni és megfizetni.