Júliustól változtak a külföldi munkavégzés szabályai

A külföldön végzett munkáért kapott jövedelem elszámolása mindig aktuális téma.  Bár a veszélyhelyzetben a külföldi üzleti utazások száma jelentősen visszaesett érdemes felhívni a figyelmet a július 1-től megváltozott járulékszabályokra, ráadásul ettől az időponttól szigorodott a külföldi kiküldetések során alkalmazandó posting irányelv is.

A rövid időre szóló külföldi üzleti utazások elszámolása alapvetően a magyar szabályok ismeretét igényli. Amennyiben azonban a munkavállaló külföldön történő munkavégzése meghaladja a 183 napot, vagy a fogadó cég gazdasági munkáltatónak tekintendő a fogadó ország előírásai szerint, vagy amikor a dolgozó a magyar cég külföldi fióktelepén végzi a munkát, akkor számolni kell azzal, hogy az adót a munkavégzés országában kell a magánszemélynek megfizetnie.

Az adó és járulékszabályok helyes alkalmazása a mindennapi gyakorlatban igen összetett feladat, amihez nem elegendő a magyar jogszabályok ismerete. Mintegy 80 ország tekintetében figyelembe kell venni az úgynevezett kettős adózás elkerülésére vonatkozó nemzetközi megállapodásokat, egyezményeket is, amelyek felülírják a helyi szabályokat. Az adóegyezmények nyelvezete ráadásul sajátos, nem egyszerű értelmezni a régebben és a napjainkban kötött egyezményeket, mivel azok szóhasználata és az adóztatás jogi háttere eltérő lehet. A megfelelő tájékozódás külföldi kiküldetést megelőzően elengedhetetlen, a nem szabályszerű adózás miatti szankciók elkerülése érdekében minden munkáltatónak ismernie kell a magyar és nemzetközi adózásra vonatkozó rendelkezéseket, mielőtt külföldön történő munkavégzést rendel el, avagy közös megállapodás alapján kiküldetésben látja el a munkavállalója hosszabb, vagy rövidebb ideig a munkáját külföldön.

A társadalombiztosítási kötelezettségek megállapítása idén több szempontból is rendhagyónak mondható, hiszen 2020. július 1-től lépett hatályba a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló a 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: új Tbj törvény), amely összevonta a járulékokat, így egységesen 18,5% járulékot kell levonni a biztosításban megszerzett járulékalapot képező jövedelemből.

A kiküldetésben dolgozó magánszemélyek járulékkötelezettsége ezzel egyik napról a másikra változott, tekintettel arra, hogy az új Tbj törvény nem tartalmaz átmeneti rendelkezést a folyamatban lévő kiküldetésekre vonatkozóan. 2020. első félévében tehát a járulékkötelezettséget a régi Tbj. törvény 4. § k) pontja alapján, míg a második félévben már az új Tbj. előírásai szerint kell megállapítani.

Az amúgy sem egyszerű szabályozást tovább bonyolítja, hogy a veszélyhelyzet alatt egyes ágazatokban a gazdálkodó munkáltatók és vállalkozók járulék mentességet élveztek, s ennek köszönhetően náluk az év elején még a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény – a továbbiakban régi Tbj törvény – rendelkezéseit, a vészhelyzetben a Kormányrendeletbe foglaltakat, míg a második félévben már az új Tbj törvény előírásait kell figyelembe venni.

Külföldi kiküldetések esetén nem változik a járulék alapjának meghatározása azokban az esetekben, amikor a jövedelem a külföldi munkavégzés ellenére Magyarországon adóztatható. Ilyen az, amikor

  • a magánszemély külföldi egyezményes országban dolgozik, de nem tartózkodik ott egyfolytában, vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb ideig. Ezt egyezménytől függően vagy az adóéven belül, avagy az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül kell vizsgálni;
  • a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, amely a fogadó országban nem rendelkezik illetőséggel. Ez annak vizsgálatát igényli, hogy a magyar munkáltató viseli-e a költségeket és a külföldi fogadó munkáltató nem minősül gazdasági munkáltatónak;
  • a díjazást nem a magyar munkaadó külföldi telephelye viseli.

Az említett feltételek bármelyikének teljesülése esetén továbbra is az Szja tv. szerinti összevont adóalapba tartozó (önálló és nem önálló tevékenységből származó) bevételnek az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelmet kell a járulék alapjánál is figyelembe venni, vagyis a munkáltatónak a magyar előírások szerint le kell vonnia a személyi jövedelemadó előleg összegét. Ez alól kivételt jelent, ha az adott jövedelem részben vagy egészben nem visel adóterhet, ilyen például a napidíj 15 Euros mentessége.

Abban az esetben, amikor nemzetközi szerződés alapján a magyar foglalkoztató által kifizetett jövedelem nem adóztatható Magyarországon, vagy az Szja törvény előírásai szerint nem keletkezik adóelőleg levonási kötelezettség a járulékok és a Szocho alapjaként is a kiküldetést megelőző 12 havi átlag alapbér összegét kellett figyelembe venni 2020. június 30-ig, majd július 1-től az új Tbj. törvény rendelkezései szerint kell a járulék alapját számolni.

 

Szechenyi_Logo    vosz-logo-szines-feher-hatter-1 1.[1]