Hogyan változtatja meg életünket a MI
A mesterséges intelligencia (MI) alapjaiban képes megváltoztatni az életünket már a közeli jövőben is. Vajon milyen hatással lesz az életünkre a MI, vajon kell-e attól félni, hogy a gépek elveszik a munkánkat?
A mesterséges intelligencia egy új civilizációs hullámot jelent, amely várhatóan megváltoztatja a teljes életünket. A könnyebb megértés érdekében éljünk most egy egy történeti magyarázattal. Az emberi írott történelem nagyjából hatezer évet ölel fel. Alvin Toffler szerint ez alatt az idő alatt – az 1980-as évekig bezárólag – három nagy hullámot ért meg az emberiség. Ezek gyökeres változást hoztak abban, ahogyan élünk, termelünk, tanulunk, szeretünk:
- az első hullám a nomád, vándorló életmódot folytató ember letelepedését hozta magával, települések létrehozását, a növénytermesztés megjelenését, a földművelés elterjedését;
- a második hullám az ipari forradalom volt: ez az agrártevékenységek visszaszorulását jelentette, a gyárak és irodák megjelenését (mint tipikus munkahelyekét), a munka és szabadidő szétválását, a nukleáris kiscsalád megjelenését;
- a harmadik hullám pedig az információs társadalom: az ipari korszak után itt már a fókusz inkább a szolgáltatásokon van. Az információ hálózatba rendezett előállítása, tárolása, megosztása vált dominánssá.
Végül most jön egy negyedik civilizációs hullám, a mesterséges intelligencia forradalma, amely nagy valószínűséggel az információs korszak egyik fő tevékenységét, a munkát fogja hobbivá változtatni.
A gépek elveszik majd a munkánkat?
Ez az egyik legfontosabb, embereket izgató kérdés a robotok és a mesterséges intelligencia kapcsán. Az egyébként gyakori, hogy a munkaerőpiacra ható innovációk után visszaesések tapasztalhatók a foglalkoztatásban, de mindig jöttek létre új munkahelyek. Ez történt például az 1800-as években az Egyesült Államokban, ahol az addig mezőgazdaságból élők a gépesítés révén feleslegessé váltak az agrárszektorban. Viszont – az ipari forradalom hatására - felszívta őket az ipar, a gyárak munkaerőéhsége. A termelékenység és a foglalkoztatottság emiatt kéz a kézben járt eddig.
A robotok az automatizálható, algoritmizálható fizikai és szellemi munkákat képesek ellátni. Ma már akár főzni is képesek megtanulni a robotok, pedig egykor azt gondolták, hogy az túl bonyolult lenne számukra. Valójában bármi, ami algoritmizálható, megtanulható a mesterséges intelligencia által vezérelt robotok számára. A főzés pedig algoritmizálható, vagyis felbontható egymást követő lépések logikus sorozatára.
Vagy például az önvezető autók kifejlesztése és sorozatgyártása, hány sofőr munkáját fogja elvenni?
A mesterséges intelligencia forradalmának eredményeként egyszerre van jelen a munkanélküliség és a munkaerőhiány.
Ha nem lesz munkánk…
miből fogunk megélni, hiszen akkor fizetőképes keresetünk sem lesz és akkor nem tudjuk majd az előállított termékeket sem megvásárolni. Tehát a munkaadók sem érdekeltek abban, hogy egyáltalán ne legyenek, akik meg tudják venni mindazt, amit előállítanak. Erre megoldás lehet az univerzális alapjövedelem bevezetése.
…mihez kezdünk majd a szabadidőnkkel, ha korlátlan mennyiségben fog rendelkezésünkre állni? Hogyan tudjuk majd értelmesen eltölteni?
Létezik-e jó megoldás?
Lehetőleg igyekezzünk olyan szakmát választani, hogy „jövőálló” legyen. Valamint készítsük lélekben fel magunkat arra, hogy akár háromszor-négyszer is tudnunk kell majd teljesen másik munkára váltani egy élet alatt. Persze ennél is fontosabb kérdés, hogy mit tanítsunk a gyerekeinknek, akik nálunk is több időt fognak ebben a jövőben eltölteni.
Készüljünk fel a gépekkel való együttműködésre, az együttműködés sokkal előnyösebb, mint az ellenállás. Hiszen a jövő szakmái ehhez hasonlók lesznek, ahol az ember és a gép együtt fognak feladatokat megoldani: utóbbi tud számolni, rendkívüli az analizálóképessége, de nem kifinomult a kommunikációs készsége, intuíciója vagy az érzelmi intelligenciája.