PDF letöltés

Hogyan változtatja meg életünket a MI

A mesterséges intelligencia (MI) alapjaiban képes megváltoztatni az életünket már a közeli jövőben is. Vajon milyen hatással lesz az életünkre a MI, vajon kell-e attól félni, hogy a gépek elveszik a munkánkat?

A mesterséges intelligencia egy új civili­zációs hullámot jelent, amely várhatóan megváltoztatja a teljes életünket. A könnyebb megértés érdekében éljünk most egy egy történeti magyarázattal. Az emberi írott történelem nagy­jából hatezer évet ölel fel. Alvin Toffler szerint ez alatt az idő alatt – az 1980-as évekig bezárólag – három nagy hullámot ért meg az emberiség. Ezek gyökeres vál­tozást hoztak abban, ahogyan élünk, ter­melünk, tanulunk, szeretünk:

  • az első hullám a nomád, vándorló élet­módot folytató ember letelepedését hozta magával, települések létrehozá­sát, a növénytermesztés megjelenését, a földművelés elterjedését;
  • a második hullám az ipari forrada­lom volt: ez az agrártevékenységek visszaszorulását jelentette, a gyárak és irodák megjelenését (mint tipikus munkahelyekét), a munka és szabad­idő szétválását, a nukleáris kiscsalád megjelenését;
  • a harmadik hullám pedig az informá­ciós társadalom: az ipari korszak után itt már a fókusz inkább a szolgáltatá­sokon van. Az információ hálózatba rendezett előállítása, tárolása, meg­osztása vált dominánssá.

Végül most jön egy negyedik civi­lizációs hullám, a mesterséges intel­ligencia forradalma, amely nagy va­lószínűséggel az információs korszak egyik fő tevékenységét, a munkát fogja hobbivá változtatni. 

A gépek elveszik majd a munkánkat?

Ez az egyik legfontosabb, embere­ket izgató kérdés a robotok és a mester­séges intelligencia kapcsán. Az egyébként gyakori, hogy a munkaerőpiacra ható in­novációk után visszaesések tapasztalha­tók a foglalkoztatásban, de mindig jöt­tek létre új munkahelyek. Ez történt pél­dául az 1800-as években az Egyesült Ál­lamokban, ahol az addig mezőgazdaság­ból élők a gépesítés révén feleslegessé váltak az agrárszektorban. Viszont – az ipari forradalom hatására - fel­szívta őket az ipar, a gyárak munkaerő­éhsége. A termelékenység és a foglalkoztatottság emiatt kéz a kéz­ben járt eddig.

A robotok az automatizálható, algorit­mizálható fizikai és szellemi munkákat képesek ellátni. Ma már akár főzni is ké­pesek megtanulni a robotok, pedig egy­kor azt gondolták, hogy az túl bonyolult lenne számukra. Valójában bármi, ami algoritmizálható, megtanulható a mes­terséges intelligencia által vezérelt robo­tok számára. A főzés pedig algoritmi­zálható, vagyis felbontható egymást kö­vető lépések logikus sorozatára.

Vagy például az önvezető autók kifejlesztése és sorozatgyártása, hány sofőr munkáját fogja elvenni?

A mesterséges intelligencia forradalmának eredményeként egyszerre van jelen a munkanélküliség és a munkaerőhiány.

Ha nem lesz munkánk…

miből fogunk megélni, hiszen akkor fizetőképes keresetünk sem lesz és akkor nem tudjuk majd az előállított termékeket sem megvásárolni. Tehát a munkaadók sem érdekeltek abban, hogy egyáltalán ne le­gyenek, akik meg tudják venni mindazt, amit előállítanak. Erre megoldás lehet az univerzális alapjövedelem bevezetése.

…mihez kezdünk majd a szabadidőnkkel, ha korlátlan mennyiségben fog rendelkezésünkre állni? Hogyan tudjuk majd értelmesen eltölteni?

Létezik-e jó megoldás?

Lehetőleg igyekezzünk olyan szakmát választani, hogy „jövőálló” legyen. Valamint készítsük lélekben fel magunkat arra, hogy akár háromszor-négyszer is tudnunk kell majd teljesen másik munkára váltani egy élet alatt. Persze ennél is fontosabb kérdés, hogy mit tanítsunk a gyerekeinknek, akik nálunk is több időt fognak ebben a jö­vőben eltölteni.

Készüljünk fel a gépekkel való együttműködésre, az együttműködés sokkal előnyösebb, mint az ellenállás. Hiszen a jövő szakmái ehhez hason­lók lesznek, ahol az ember és a gép együtt fognak feladatokat megoldani: utóbbi tud számolni, rendkívüli az analizálóképessége, de nem kifino­mult a kommunikációs készsége, intu­íciója vagy az érzelmi intelligenciája.