PDF letöltés

Hogyan változik az önkéntes kölcsönös pénztári befizetések adózása

Tájékoztatót tett közzé honlapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetésekkel és a pénztári szolgáltatásokkal kapcsolatos adókötelezettségekre vonatkozó szabályok 2019. január 1-jétől hatályos változásairól.

Az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018.évi LXXXII. törvény (Módtv.) 2019. január 1-jétől módosítja a személyi jövedelemadóról szóló 1995.évi CXVII. törvényben (szja-törvény) foglalt, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári befizetésekre és az igénybe vett pénztári szolgáltatásokra vonatkozó szabályokat.

A munkáltató, kifizető alapvetően kétféle módon teljesíthet pénztári befizetést a munkavállalója javára.

Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993.évi CXVI. törvény (Öpt.) 12. paragrafusa alapján a munkáltató a pénztár munkáltatói tagjaként a pénztárral kötött szerződés alapján a munkavállaló tagdíjfizetési kötelezettségét egészben vagy részben átvállalhatja, vagyis munkáltatói hozzájárulást teljesíthet.

Az Öpt. 17. paragrafusában foglaltak értelmében arra is lehetőség van, hogy a munkáltató a pénztár támogatójaként eseti vagy rendszeres pénzbeli vagy nem pénzbeli szolgáltatást, vagyis támogatói adományt teljesítsen a pénztártagok javára.

Az szja-törvény 2018. december 31-éig hatályos rendelkezései alapján a munkáltatói hozzájárulás egyes meghatározott juttatásként adóköteles, a támogatói adomány révén pedig a magánszemélynek összevonás alá eső egyéb jövedelme keletkezik [szja-törvény 28. §-a,, 89. § (6) bekezdése].

A Módtv. révén 2019. január 1-jétől mind a munkáltatói hozzájárulás, mind a támogatói adomány – a munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszonyra tekintettel – a magánszemély nem önálló tevékenységből származó jövedelmének minősül. Ebből következően a magánszemélynek mind az önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulás, mind a támogatói adomány esetében 15 százalékos mértékű személyi jövedelemadót és 18,5 százalékos mértékű járulékokat kell fizetnie, mely közterheket – az átutalást, befizetést megelőzően – az utalást, befizetést teljesítő munkáltató levonja a bevételből. A munkáltatónak pedig 19,5 százalékos mértékű szociális hozzájárulási adót és 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást kell fizetnie, ha ezen jogcímek szerinti juttatást nyújt a munkavállaló részére. A munkáltatói hozzájárulás, illetve a támogatói adomány esetében a bevétel megszerzésének napja a kiadás teljesítésének napja.

A pénztártag ezen juttatások után is tehet önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatot, hiszen ezeket az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba átutalt vagy befizetett összegeket is jóváírják a tagok egyéni számláján. Abban nincs változás, hogy a befizetett összeg 20 százaléka, legfeljebb az adóévben 150 ezer forint átutalásáról rendelkezhet.

Az Öpt. 12/A paragrafusa alapján lehetőség van a pénztári szolgáltatások közösségi jellegű finanszírozásra is, melynek során a pénztár az alapszabályában szereplő, a munkáltatói tag, illetve a támogató alapján kiválasztott szolgáltatásokat, ún. célzott szolgáltatásokat nyújthat a tagok részére. Ha a munkáltató célzott szolgáltatás igénybe vételét kívánja finanszírozni, akkor szerződést kell kötnie a pénztárral, amelyben meg kell határozni többek között a célzott szolgáltatások körét, a munkáltató által a pénztár részére fizetendő összeget (ezen belül a közvetlenül a célzott szolgáltatásra felhasználható részt), a célzott szolgáltatás nyújtásának módját, rendjét, határidejét és az elszámolás rendjét is.

A célzott támogatásra befizetett összeg egy elkülönítetten létrehozott támogatási alapba/számlára kerül a pénztáron belül (vagyis azt a pénztár nem írja jóvá a tagok egyéni számláján), innen vehető igénybe az a szolgáltatás, amelyet a befizetéssel a munkáltató finanszírozni kíván.

2019. január 1-jétől az szja-törvény 70. paragrafusának (2) bekezdése alapján az Öpt. előírásai szerinti célzott szolgáltatásra befizetett összeg egyes meghatározott juttatásnak minősül, kivéve a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásra teljesített befizetést. A munkáltató a juttatás értékének 1,18-szorosa után 15 százalékos mértékű személyi jövedelemadót és 19,5 százalék szociális hozzájárulási adót köteles fizetni.

Az Öpt. 50/B paragrafusa alapján a pénztár által nyújtható kiegészítő önsegélyező szolgáltatások közé tartoznak például a gyermekszületéshez kapcsolódó ellátások, munkanélküliségi ellátások, elemi károkhoz kapcsolódó segélyek, betegségi segélyek, haláleseti segélyek, tanévkezdési támogatás, gyógyszerár-támogatás, közüzemi díj támogatás, lakáshitel törlesztés támogatása, otthoni gondozás, idősgondozás támogatása.

Ha a munkáltató célzott szolgáltatást finanszíroz, és a magánszemély ilyen célzott szolgáltatást vesz igénybe, akkor erre tekintettel nem keletkezik adóköteles jövedelme, kivéve a kiegészítő önsegélyező szolgáltatást [szja-törvény 1. számú melléklet 6.10. pontja].

Ha pedig a magánszemély kiegészítő önsegélyező szolgáltatást vesz igénybe célzott szolgáltatásként, akkor az az szja-törvény 28. paragrafusa szerinti egyéb jövedelemként adóköteles.

Miután az egyéb jövedelemnek minősülő célzott szolgáltatást az szja-törvény 2019. január 1-jétől hatályos 46. paragrafus (2) bekezdés d) pont db) alpontja értelmében nem terheli adóelőleg, ezért ezen jövedelem után a személyi jövedelemadót a magánszemélynek kell megfizetnie az éves személyijövedelemadó-bevallás benyújtására nyitva álló határidőig, Ezen túlmenően a magánszemélynek ezen egyéb jövedelem után 19,5 százalékos mértékű szociális hozzájárulási adót is fizetnie kell, mert a pénztár a célzott szolgáltatásként nyújtott kiegészítő önsegélyező szolgáltatás esetén nem minősül kifizetőnek [a 2019. január 1-jétől hatályos, a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018.évi LII. törvény 18. § (4) bekezdés c) pont cb) alpontja].