A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. (Eb.) törvény 41. paragrafusának (1) bekezdése világosan fogalmaz a csed melletti munkavégzésről: nem jár csed a biztosítottnak, ha bármilyen jogviszonyban (kivéve nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyt) keresőtevékenységet folytat, azzal, hogy nem minősül keresőtevékenységnek az ellátásra való jogosultság kezdőnapját megelőzően végzett tevékenységből származó jövedelem – ideértve a szerzői jog védelme alatt álló alkotásért járó díjazást és a személyijövedelemadó-mentes tiszteletdíjat is –, amennyiben annak kifizetésére az ellátás folyósításának ideje alatt kerül sor.

A csed mellett tehát egyértelműen tilos keresőtevékenységet folytatni.

Ez az egyéni vállalkozó vonatkozásában nem jelenti azt, hogy a vállalkozást a csed miatt meg kellene szüntetni, vagy – az egyéni vállalkozóról és az egyén cégről szóló 2009. évi CXV. törvényben foglaltak szerint – szüneteltetni kell. Tehát, ha a vállalkozónak nincs alkalmazottja, akkor a vállalkozás érdemi tevékenységet nem folytathat, bevétele nem lehet, illetve a vállalkozó nem számolhat el kivétet. Ennek fejében a csed folyósítása alatt az egyéni vállalkozónak nincs havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettsége.

Ugyanez vonatkozik a társas vállalkozóra is: nem kell a társas vállalkozói jogviszonyát megszüntetni, de ő maga személyesen nem végezhet munkát. (Viszont, ha a társaságnak egyetlen ügyvezetésre jogosult tagjáról van szó, a csed idejére átmeneti megoldást kell találni, például átadni az ügyvezetést.) Ezzel párhuzamosan a jogszabály a csedben részesülő egyéni és társas vállalkozót mentesíti a havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettség alól.

A gyes, az ápolási díj folyósítása alatt korlátlanul lehet keresőtevékenységet folytatni, de az említett feltételeknek meg kell felelni, amennyiben a vállalkozás nem szeretne havi minimál adót és járulékot fizetni.

Miközben a feltételek egyértelműnek tűnnek, joggal maradhat az érintettekben kétely a vállalkozásban való személyes munkavégzésre vonatkozó szabályokkal kapcsolatban.

Az Eb. törvény végrehajtását segítő 217/1997. kormányrendelet 1. paragrafus (2) bekezdésének p) pontja szerint a jogszabály alkalmazásában keresőtevékenységnek az 1997.évi LXXX. (Tbj.) törvény 5.paragrafusában meghatározott  biztosítási jogviszonyban, valamint egyszerűsített foglalkoztatás keretében végzett személyes tevékenység tekintendő.

Ugyanakkor a bt., kkt., kft. tagját akkor kell társas vállalkozónak tekinteni a Tbj. 4. paragrafusának d) pontja értelmében, ha a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ezt nem munkaviszonyban és nem megbízási jogviszonyban teszi.

A két jogszabályhelynek való együttes megfeleléssel máris a 22-es csapdájához hasonló helyzetben találják magukat az érintettek. Hiszen, ha a tag a csed tartama alatt (vagy éppen a gyes ideje alatt, ha nem akar minimális járulékot fizetni) nem működhet közre személyesen a társaság tevékenységében. Ugyanakkor a társas vállalkozói státusznak az említett társaságok esetében a személyes közreműködés a feltétele. Ha szó szerint értelmeznénk a jogszabályt, akkor például egy kft. tagja személyes közreműködés hiányában nem minősülne társas vállalkozónak mindaddig, míg a csedre jogosultság érdekében nem működik közre a társaság tevékenységében, és ennek következményeként nem terjedne ki rá a biztosítás.

Az egyéni vállalkozó számára szintén személyes közreműködési kötelezettséget ír elő a jogszabály (2009.évi CXV. törvény 16. § (1) bekezdése) azzal, hogy közreműködőként alkalmazott foglalkoztathat.

Szintén problémamentes a munkaviszonyban álló dolgozó jogállása, hiszen az érintett a fizetés nélküli szabadság tartama alatt mentesül a munkavégzés alól, ám, ha annak tartamára csedet, gyedet, gyest, gyetet kap, a Tbj. 8. paragrafusának a) pontja értelmében nem szünetel a biztosítása.

Hasonló előírásra lenne szükség az egyéni és társas vállalkozók személyes közreműködése – említett ellátások miatti – szüneteltetésének vonatkozásában is.