Bármely jogviszonyból származó követelés, igény érvényesítésére kizárólag az elévülési időn belül van lehetőség, ha az letelt, bár fennáll a másik fél kötelezettsége a teljesítésre, az jogi úton nem kikényszeríthető. A Munka Törvénykönyve szerint a munkajogban főszabályként az általános elévülési határidő három év. Eszerint, ha a munkáltató a 2020. májusában elrendelt túlórák után járó munkabért nem fizette ki a bér átutalására fennálló tizedikei határidőig, azt és az utána járó kamatot a munkavállaló 2023. június 10. napjáig követelheti bírósági úton. Ha ez a mulasztás minden hónapban megismétlődik, ám a munkavállaló csak a munkaviszony megszűnése után fordul emiatt bírósághoz, akkor csak három évre visszamenőleg tudja érvényesíteni az esedékessé vált követeléseit.

A munkavállalói igénnyel kapcsolatos elévülési időt a felek nem rövidíthetik le, nincs tehát arra lehetőség, hogy a felek például a munkaszerződésben megállapodjanak arról, hogy a munkavállaló csak egy éven belül érvényesítheti igényeit bíróság előtt. Munkabéréről vagy annak egy eleméről pedig a munkavállaló nem mondhat le egyoldalú jognyilatkozatban, az ilyen jognyilatkozat érvénytelen, és a munkavállaló az általános szabályok szerint jogosult igényét érvényesíteni. Azonban arra lehetőség van, hogy például a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös megegyezésben a felek az elszámolás során kölcsönösen lemondjanak egyes igényekről, akár munkabérelemről is.

A bűncselekmény elkövetésével okozott kár megtérítésére vagy a személyiségi jogsértéssel összefüggő sérelemdíj megfizetésére irányuló igények esetén az elévülési idő öt év. Sőt, ha az adott bűncselekményre a büntethetőség elévülési ideje öt évnél hosszabb, a büntethetőség elévülési idejét kell a munkajogi igény érvényesítése során is figyelembe venni. Ha például a munkáltató a munkahelyi öltözőben helyezett el kamerát, a személyiségi jogok megsértése miatt a munkavállaló akár öt éven belül is bírósághoz fordulhat.

Bizonyos esetekben azonban a munkavállalónak igen szűkös határideje van arra, hogy megfontolja a bírósághoz fordulás lehetőségét. Az egyoldalú munkaszerződés-módosítással, a munkaviszony megszüntetésének jogellenességével, a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménnyel, a fizetési felszólítással, továbbá a munkaviszony megszüntetésekor a munkavállaló munkájáról adott írásbeli értékelésben foglaltak valószerűségével kapcsolatosan a keresetlevél benyújtására a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számítva csak harminc nap áll a munkavállaló rendelkezésére. Erre a rövid határidőre ugyanakkor a munkáltató köteles felhívni a munkavállaló figyelmét, mégpedig az egyoldalú írásbeli jognyilatkozatba foglalva. Amennyiben a munkáltató ezt elmulasztja, az igény hat hónapig érvényesíthető.

Amennyiben a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodás vagy egyoldalú jognyilatkozat megtámadható, azaz tévedés, téves feltevés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés miatt került sor megtételére, a keresetlevelet a megtámadás eredménytelenségének megállapításától számított harminc napon belül lehet előterjeszteni. A határidő elmulasztása esetén a munkavállalónak lehetősége van igazolással élni, azaz bizonyítani, hogy rajta kívül álló okok miatt – például kórházi tartózkodás esetén - nem tudta határidőben érvényesíteni az igényét. Hat hónap elteltével azonban még igazolással sincs lehetőség a keresetlevél elmulasztott benyújtásának pótlására. A megtámadás eredménytelensége a visszautasító nyilatkozat megérkezésének napján, válasz hiányában pedig a közléstől számított tizenötödik napon állapítandó meg.