A Munka Törvénykönyve (Mt.) csupán az életkor szerint járó (a kortól függően 1-10 napnyi) pótszabadságot engedi átvinni korlátozások nélkül a következő évre, és ezt is évente külön megállapodásban kell lefektetnie a feleknek. Ezért a cégeknek már most célszerű átvilágítania, melyik munkavállalójuk hol tart az idei szabadságkeretének felhasználásában.

Az év végéhez közeledve különösen azoknál a cégeknél okozhat problémát a szabadságok ’bennragadása’, amelyek időszakos csúcsszezonja éppen az év utolsó hónapjaira esik, például a kereskedelmi, szállítmányozási, termelő cégek jelentős részénél.

Kiemelkedő jelentőségű ez azoknál a kisebb vállalkozásoknál, ahol a munkavállalók kisebb létszáma miatt nehezebb is megoldani a szabadságolások miatt szükségessé váló helyettesítéseket. A munkaerőhiány súlyosbodása miatt ugyanakkor a nagyobb vállalatoknál is könnyen okozhat az év végére problémát a szabadságok kiadása miatt szükséges helyettesítések megoldása. Sőt megemlíthetjük itt az állandó munkaerőhiánnyal küszködő egészségügyi és szolgáltató szektort, ahol már-már az alapellátást veszélyeztető helyzet alakulhat ki.

A munkavállalónak szintén érdeke, hogy folyamatosan nyomon kövesse, mennyi kivehető szabadsága maradt. A szabadságkeretéből ő ugyanis mindössze 7 munkanapról rendelkezhet szabadon, a többiről a munkáltató dönti el, mikor adja ki azt. Év közben pedig a munkáltató rugalmasabban dönthet a munkavállaló egyéni igényei szerint, mint az év végi hajrában. Bármelyik fél is kezdeményezi azonban a rendelkezési körébe tartozó szabadság kivételét, szándékáról a másik felet a jogszabály szerint legalább 15 nappal korábban tájékoztatnia kell.

A munkavállalók számára fontos tény, hogy a természetben ki nem adott szabadság nem vész el, annak kiadását a munkavállaló a munkaviszony tartama alatt követelheti. Igaz, a szabadság pénzben ekkor sem váltható meg – arra csak a munkaviszony megszűnése esetén van lehetőség.