Általánosságban elmondható, hogy a nyugellátás összege az adott személy megszerzett szolgálati idejétől, valamint a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkereset összegétől függ. Ha valaki igénybe veszi az öregségi nyugdíjat, úgy abban az esetben az illetékes szerv meghatározza a nyugellátása megállapítása kezdő időpontjáig megszerzett szolgálati ideje és a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkeresetét, a nyugdíj összege pedig az átlagkeresetnek a szolgálati időhöz rendelt százaléka lesz. (Például: 40 év megszerzett szolgálati idő esetén a nyugellátás összege a havi átlagkereset 80 százaléka lesz.) A nyugellátás várható összege egyenes arányban növekedik a szolgálati idő és az alapjául szolgáló havi átlagkereset mértékével. Hosszabb szolgálati időhöz, és a magasabb összegű átlagkeresethez, magasabb összegű induló nyugdíj társul.

A nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkereset összegét az úgynevezett béridőszakon belül – 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő időpontjáig – elért nyugdíjjárulék alapjául szolgáló keresetek havi átlaga alapján kell meghatározni.
A nyugdíjigényt a nyugellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az átlagkereset kiszámításakor a megállapítás évére meghatározott valorizációs szorzókat kell alkalmazni.

A valorizálás, nyugdíj szempontjából, nem jelent mást, minthogy a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért kereseteket, jövedelmeket az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve naptári évenként a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez igazítják.

A nyugdíj megállapítás kezdő időpontja tekintetében annyit jelentenek, hogy a 2018. évi nyugdíjazásnál a megelőző időszak kereseteit – az 1988-2016. között elért kereseteket – a 2017. évi szintre valorizálják, a korábban említett országos nettó átlagkereset-növekedés mértéke alapján.

A Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatója szerint 2017. év első tíz hónapjában a bruttó és a nettó keresetek 12,8 százalékkal nőttek az előző év azonos időszakához viszonyítva, ezért amennyiben ez a növekedés 2017. év egészére is fennmarad, úgy abban az esetben a 2018. évi valorizációs szorzók is e növekedésnek megfelelően kerülhetnek majd a jövő év márciusában meghatározásra. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy azonos kereseti adatok és szolgálati idő esetén a 2018. januárjától megállapításra kerülő induló nyugdíjak nagyságrendileg 10-12 százalékkal magasabb mértékűek lesznek, mintha a nyugellátás megállapítására 2017. végétől kerülne sor. Azok, aki 2018-tól válnak nyugdíjassá, legkorábban 2019. évtől jogosultak a rendszeres nyugdíjemelésre.

Végezetül meg kell említeni, hogy a nyugdíj „induló” összegét befolyásolja, ha az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően, nyugdíj megállapítása nélküli továbbdolgozással szerezhető nyugdíjnövelés.