A törvény értelmében a 10 száza­lékos mértékű nyugdíjjárulékot és a 8,5 százalékos mértékű egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot – amely to­vább tagozódik 4 százalékos mértékű természetbeni egész­ségbiztosítási, 3 százalékos pénzbeli egészségbiztosítási és 1,5 százalékos munkaerőpiaci járulékra – egységes, 18,5 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulék váltja fel. Ez a lépés jelentős adóadminisztráció-csökkentést va­lósít meg, mivel ezzel a biztosított személyek után teljesí­tendő havi adó- és járulékbevallás, valamint a járulék meg­fizetése jelentősen egyszerűbbé válhat.

Az egyéni járulékok összevonása, valamint az ebből fa­kadó módosítások olyan jelentős mértékű változások, ame­lyek indokolttá tették a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) és a vég­rehajtását szolgáló, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm.-rendelet (Tbj. vhr.) újrasza­bályozását egy egységes, törvényi szintű jogszabályba. Így a biztosítási kötelezettség elbírálásával és a társadalombiz­tosítási kötelezettségek teljesítésével összefüggő rendelke­zések egy jogszabályban lesznek megtalálhatók.

A 18,5 százalékos járulékkulcs mellett kizárólag azon 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulékkulcs marad meg a ko­rábbi szabályozásból, amely egyes ellátásokat (például az ápolási díj vagy a gyes) terhel annak érdekében, hogy ezen ellátások időtartama figyelembe vehető legyen a nyugellá­tás megállapítása során. Továbbá az egyházi szolgálati jog­viszonyban állók, az álláskeresési támogatásban részesülők és a szociális szövetkezet tagi munkavégzési jogviszonyban álló tagja esetében is 10 százalékos mértékű nyugdíjjáru­lék-fizetési kötelezettség marad fenn.

Járulékmentes a nyugdíj melletti valamennyi munkavégzés

A munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjasnak minősülő munkavállalók esetében 2019. január 1-jétől nem kell egyéni járulékot fizetni (megszűnt a 10 százalék nyug­díjjárulék és 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási já­rulék kötelezettség), és emellett a foglalkoztatót sem terheli szociális hozzájárulási adó fizetési (a továbbiakban: szocho adó) kötelezettség. Az új törvény szerint más – egyébként biztosítási, járulékfizetési kötelezettséget eredményező – kereső tevékenység esetében sem merül fel járulékfizetési kötelezettség, ha azt nyugdíjas személy végzi (például közalkalmazotti jogviszony, egyéni és társas vállalkozók esetében, megbízási jogviszony kap­csán). Ezzel összhangban a kereső tevékenységet folytató nyugdíjasok baleseti ellátásokra (például baleseti táppénz) és nyugdíjnövelésre nem válnak jogosulttá.

Emellett a szociális hozzájárulási adó alól is mentesíti a saját jogú nyugdíjas munkavégzésből származó jövedelmét (a nyugdíjas egyéni és társas vállal­kozók szociális hozzájárulási adót jelenleg sem fizetnek), azaz a nyugdíjasok jövedelmét 2020. július 1-től csak 15 százalék szja terheli.

Minimum járulékalap bevezetése a munkaviszony esetében

A törvény alapján a munkaviszonyban álló biztosí­tottnak minősülők esetében a járulékot a tény­legesen megszerzett, a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó adóelőleg-alapot képező jövedelem után kell megfizetni azzal a változással, hogy a járulékok alapja nem lehet kevesebb, mint a minimálbér 30 százaléka. Ezzel összhangban kerül meghatározásra a szociális hozzájárulási adó alapja is, azaz ilyen esetek­ben a szociális hozzájárulási adót is legalább a minimál­bér 30 százaléka után kell megfizetni. Ugyanakkor a mi­nimum járulékalapra vonatkozó szabályt nem kell alkal­mazni akkor, ha a biztosított személy a törvényben nevesí­tett ellátásban részesül (például ápolási díj, gyermekgon­dozási díj, gyermekgondozást segítő ellátás), vagy nappali tagozatos tanuló, hallgató, szakképzésben részt vevő sze­mély. Továbbá a hónap közben keletkező és véget érő jog­viszonyok esetében, valamint akkor, ha a munkavállaló táppénzben, baleseti táppénzben részesült, az adott hónap­ban a minimum járulékalapra vonatkozó szabályt arányo­san szükséges alkalmazni.

Változik az egészségügyi szolgáltatási-járulékfizetési kötelezettség

Annak a belföldi személynek, aki nem biztosított és egész­ségügyi szolgáltatásra más jogcímen (például kiskorú, gyer­meknevelési ellátásban részesül, szociálisan rászorult) sem jogosult, egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie (ennek összege 2019-ben 7500 forint/hó), 2020-ban havi 7710 forint összegben. Az egészségügyi szolgáltatásra (például házior­vosi, fogorvosi, kórházi ellátás) jogosító egészségügyi szol­gáltatási járulékfizetéssel összefüggésben a fizetési kötele­zettséget előíró szabályok egzaktabbá váltak, így a fizetési kötelezettség kezdete – fő szabály szerint – nem lehet más, mint az utolsó egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsá­got követő nap, ettől eltérő naptól bejelentkezni nem lehetne. Abban az esetben, ha a járulékfizetést nem teljesítik, és az ebből fa­kadó tartozás összege meghaladja a havi járuléktétel háromszorosát, a taj – az egészségügyi szolgáltatás igény­bevétele kapcsán – érvénytelenné válna, és térítésmentesen nem lehetne ellátást igénybe venni mindaddig, amíg a tar­tozást kiegyenlítése meg nem történik.

A törvény kellő felkészülési időt biztosít, mindenki tiszta lappal indul majd 2020.július 1-től, ugyanis az a tartozás számít bele a háromhavi elmaradásba, amelyik július 1-e után keletkezik.

Kiemelendő, hogy jogalap nélkül megfizetett egészség­ügyi szolgáltatási járulék esetén (például a magánszemélynek EGT-tagállamban biztosítási jogviszonya van) az ellá­tás költségét meg kell téríteni, azzal, hogy a tartozatlan já­rulékfizetést a térítési kötelezettség összegében figyelembe lehetne venni.

Nő a családi járulékkedvezmény összege

Az egységes járulék elfogadásával a családi járulékkedvezményt nem a 17 százalék ere­jéig lehet érvényesíteni (mivel jelenleg a munkaerőpiaci járu­lékból nem lehet érvényesíteni a kedvezményt), hanem 18,5 százalékig (azaz a társadalombiztosítási járulék egésze ere­jéig), ezzel 1,5 százalékkal nő az érvényesíthető összeg.