Ugyanis az egyéni vállalkozók könyvelése a pénzforgalmi szemléleten alapul, ami nagy általánosságban azt jelenti, hogy a pénzmozgás időpontjában számoljuk el a bevételt és a kiadást is. Előfordul az is, hogy egy adott tevékenységet – amelynek értékével már meghaladná a vállalkozó a mentességi határt – nem számláz ki csak a következő évben. Ám olyan is van, aki december hónapban már teljesített, a teljesítését ki is számlázta, a számlára viszont januári fizetési határidőt ír és kéri is a partnert, hogy csak januárban utaljon, mert akkor a bevételt a következő évre könyveli és így továbbra is maradhat alanyi mentes.

Ez utóbbi esettel van viszont egy nagy probléma: pénzforgalmi szemlélet ide vagy oda, de amikor az áfa mentességi értékhatárt szeretnénk meghatározni, akkor az áfa törvény előírásait kell alkalmazniuk még az egyéni vállalkozóknak is! A pénzforgalmi szemléletet az szja törvény használja arra vonatkozóan, hogy a vállalkozási tevékenység során szerzett jövedelmet milyen szabályok szerint kell leadózni. Az áfa törvény nem használja a pénzforgalmi szemléletet (természetesen kivételt képez ez alól az az eset, amikor az adóalany kifejezetten pénzforgalmi elszámolást választott áfa tekintetében, de ez a lehetőség nem automatikus és nem azonos az egyéni vállalkozókra vonatkozó, jövedelemadózással kapcsolatos pénzforgalmi szemlélettel!). Az áfa törvény tehát teljesítmény szemléletű, és az erre vonatkozó szabályokat – a többi adóalannyal egyetemben – az egyéni vállalkozóknak is alkalmazniuk kell.

Nézzük meg röviden, mit mond az áfa törvény az alanyi adómentesség értékhatárának megállapításáról!

„188. § (1) Alanyi adómentesség abban az esetben választható, ha az adóalany 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek – forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege
a) sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen,
b) sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetőleg ténylegesen
nem haladja meg a (2) bekezdésben meghatározott felső értékhatárt.”

Az idézett jogszabályi hivatkozásban kiemelt „megtérített vagy megtérítendő” kifejezés felett, tapasztalatom szerint, sokan elcsúsznak, még esetenként a szakemberek is. A „megtérítendő” szó arra utal tehát, hogy annak az ügyletnek az ellenértéke is beletartozik az adott évi értékhatárba, amelyet már teljesítettek ugyan, de azt csak a következő évben térítik meg! A pénzforgalmi szemléletben történő könyvelés pedig ezen ügyletek ellenértékét nem mutatja!

Ha van olyan ügyletünk, mellyel – ha az még decemberben befolyna – már átlépnénk az alanyi áfa mentes határt, akkor sajnos teljesen mindegy a pénzmozgás dátuma, mert a „megtérítendő” ellenérték is beleszámít a bevételeinkbe!

Ha pedig ezt a szabályt nem ismerjük, vagy nem jól értelmezzük, sajnos előfordulhat, hogy később – akár évek múltán is – derül ki, hogy tévedtünk. Ráadásul, ha ezt nem mi, hanem az adóhatóság állapítja meg, igencsak komoly következményei lesznek, hiszen annak, aki áfa körbe került, rengeteg a tennivalója (a számlákat áfásan kell kiállítania, bevallást kell készítenie, a pozitív áfát be is kell fizetni, stb.). Sőt, ha mindezt elévülési időn belül, akár több évre visszamenőleg állapítják meg, akár az egész vállalkozás léte megkérdőjeleződhet.

Erre a szabályra tehát nagyon oda kell figyelnie mind vállalkozóknak, mind a szakembereknek. Érdemes ennek a szabályozásnak tudatában megfelelő módon tervezni az adott évi teljesítéseket, így nem állhat elő semmi váratlan és utólag már nem korrigálható helyzet.