A kockázatalapú megközelítés hatékonyabb
Naponta hallunk, olvasunk a pénzmosási irányelvek betartása miatti ügyfél azonosítási és egyéb eljárásokról, sőt az ügyintézéseink során tapasztaljuk is ezeket. A pénzmosás elleni szabályozás – a nemzetközi sztenderekkel összhangban – ugyanis a kockázatalapú megközelítésre tér át felismerve azt, hogy a szolgáltatók és a hatóságok első kézből származó ismeretekkel bírnak ügyfeleikről.
A 2008–2011 között lezajlott gazdasági és pénzügyi válságot követően, majd a terrorizmus megerősödését látva világszerte megerősödtek a kormányzati törekvések az illegális jövedelem- és vagyonszerzés visszaszorítása érdekében. Az adózási területen megfigyelhető intenzívebb fellépés (adóhatóságok közötti automatikus információcsere, az adóelkerülés és adócsalás elleni tevékenység nemzetközi szinten koordinált megerősítése) mellett napirendre került a pénzmosás elleni rendszerek hatékonyabbá tétele.
E nemzetközi keretekre reagálva, az irányelveket figyelembe véve került a hazai jogrendszerbe beépítésre az új nemzetközi szabványok teljesítését a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény (3) (új Pmt.). A gyakorlati alkalmazás megkönnyítése érdekében a törvényi szinten rögzített szabályok részletes lebontása miniszteri és felügyeleti rendeletek, kötelezően alkalmazandó útmutatók révén valósul meg – ezeken felül természetesen továbbra is megmaradnak az ajánlási szintű (jogilag tehát nem kötelező) felügyeleti szabályozó eszközök is.
A nemzetközi sztenderdekkel összhangban a hazai szabályozás a kockázatalapú megközelítésre tér át. A kockázatalapú megközelítés felismeri azt, hogy az egységes szabályozás csak korlátozottan képes kezelni a komplex gazdasági-pénzügyi viszonyokat. Ezzel szemben a szolgáltatók (gazdasági szereplők), illetve a felügyeleti hatóságok első kézből származó tapasztalatokkal és ismeretekkel bírnak ügyfeleikről és ügyleteikről, ágazatuk általános gyakorlatairól. Ennek megfelelően a cél egy olyan egyértelmű szabályozási keretrendszer megalkotása, amely világos szempontokat ad a szolgáltatók és a felügyeleti hatóságok számára ahhoz, hogy az általuk ismert jelenségeket a megfelelő kockázati kategóriába tudják sorolni és a kockázati minősítésnek megfelelően tudják kezelni. A kockázatalapú megközelítés előnye, hogy a kockázatok felmérését követően a szereplők – a szabályozás adta keretek között – saját helyzetükre szabottan, hatékonyan tudják erőforrásaikat irányítani, összpontosítva a kritikusabb területekre. A nagyobb szabadság ugyanakkor nagyobb felelősséggel is jár: fel kell tárni a kockázatokat, és a jogszabályok adta keretrendszerben döntéseket kell hozni a megfelelő intézkedési módokról.
Kockázati tényezők besorolása
Az új Pmt. az ügyfél-átvilágítási szabályozáson keresztül megtartja a korábbi törvényi rendelkezésekből már ismert hármas (kockázati) felosztást: egyszerűsített átvilágítást kell alkalmazni az alacsony kockázatú, fokozott átvilágítást a magasabb kockázatú esetekben, és az általános szabályok alkalmazandóak az átlagos kockázatok esetében. Ugyanakkor másképp ítéli meg az egyes besorolásokhoz tartozó ügyleteket, például nem mindegy, hogy uniós tagállam, vagy harmadik ország állampolgárát és a hozzá köthető ügyleteket azonosítjuk.
A törvény az ágazati és a szolgáltatói körülményeket is figyelembe véve előírja, hogy a szolgáltatók belső szabályzatukban rögzítsék az általuk alacsony vagy magasabb kockázatúnak ítélt további eseteket. Ennek elősegítésére a belső szabályzatok kötelező tartalmi elemeiről szóló 21/2017. (VIII. 3.) NGM-rendelet (4) részletes szempontokat sorol fel annak meghatározására, hogy további gyakorlati esetek alacsony, átlagos vagy magas kockázatúnak tekintendőek-e. Az ügyfél-átvilágítás során mérlegelni kell az üzleti kapcsolat vagy az ügyleti megbízás célját, annak jellegét és összegét, időtartamát és rendszerességét, illetve irányát.
Kockázatalapú megközelítés a gyakorlatban
A kockázatalapú megközelítésre épülő pénzmosás elleni szabályozás az elvi újdonság ellenére változatlanul tartja meg a szolgáltatók kötelezettségeinek összetételét. Az ügyfelet az üzleti kapcsolat létrehozását megelőzően azonosítani, személyazonosító adatait rögzíteni, illetve ellenőrizni kell. Újdonság, hogy az új Pmt. lehetővé teszi ennek személyes jelenlét nélküli, online eszközök felhasználásával történő megvalósítását. Azonban az online ügyfél-azonosítási rendszereknek eleget kell tenniük a felügyeleti hatóságok által megállapított biztonsági feltételeknek annak érdekében, hogy az így elvégzett azonosítás megbízhatósági szintje megegyezzen a személyes találkozóéval.
Az új Pmt. fenntartja a tényleges tulajdonos azonosításának kötelezettségét; jelenleg kidolgozás alatt áll az a központi adatbázis, amely a következő fázisban egységesítetten, a szolgáltatóktól kapott adatok alapján fogja tartalmazni a tényleges tulajdonosi adatokat. Az üzleti kapcsolat nyomon követése, illetve a gyanús eseményekre vonatkozó, a NAV Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Iroda felé megteendő bejelentés kötelezettsége szintén változatlanul megmarad.
Az azonosításhoz való eszközök megválasztásának az új Pmt.-ben, a belső szabályzat kötelező tartalmi elemeiről szóló NGM-rendeletben, illetve a felügyeletek és a szolgáltatók által meghatározott, az adott szolgáltató által beazonosított alacsony és magasabb kockázati tényezőket figyelembe vevő kockázatértékelésre, az annak alapján felállított kockázati rendre kell alapulnia.