Az EBIT a magyar számviteli törvény szerinti üzemi eredménynek felel meg, más szóval a kamat és az adók előtti, de az értékcsökkenés utáni üzemi eredményt jelenti. Az EBITDA pedig a kamat, az adók, és az értékcsökkenés előtti üzemi eredményt mutatja. Tehát az EBIT és az EBITDA közötti fő különbség az értékcsökkenés nagysága.

Az egyszeri tételek és az értékcsökkentés korrekciós hatásai

Bizonyos esetekben az értékcsökkenés fontos mutató tud lenni a cégértékelés során, ezért érdemes nem csak a gyakrabban használt EBITDA alapú megközelítésre támaszkodni, hanem adott helyzetben EBIT alapon árazni. Olyan esetekben fontos ez, ahol az értékcsökkenés jelentős és hiteles mérőszám, és egyben jó közelítést ad az éves beruházási összegekre vonatkozóan.

Hogy minél pontosabban lássuk egy cég valós jövedelemtermelő képességét, az EBIT és EBITDA számításakor több módosító tényezőt is ajánlott figyelembe venni. Ilyen például:

• a valós piaci értékű költségekre való kiigazítás a bérleti díjak, bérek stb. terén; 
• a nem az üzletmenethez kapcsolódó bevételek, költségek korrekciója;
• a nem ismétlődő bevételek és ráfordítások, egyszeri egyéb költségek korrekciója.

A korrekciók elvégzésére azért van szükség, mert a céltársaság költség- és finanszírozási struktúrája – az előzőekben említett egyszeri tételek hatására – jelentősen eltérhet, úgymond torzíthat a tranzakció előtt és után, miközben a cél az, hogy összehasonlításra alkalmas módon láthassuk a céltársaság adatsorait.

Az egyszeri tételek korrekciójával kiküszöbölhető, hogy egy mesterséges vagy csak adott évi egyszeri költségek által eltorzított pénzügyi szerkezetet lássunk. A korrekciók után a társaságra úgy lehet tekinteni, mintha optimális költség- és tőkeszerkezettel működne. 

Az EBITDA alapú cégértékelésnek korlátai

Az EBITDA ugyanis nem veszi figyelembe a társaság beruházásait. Ez a tény akkor lehet igazán figyelemre méltó, ha olyan beruházásról van szó, amely a társaság cashflow termelő képességének fenntartásához szükséges.

Ha például a társaság olyan eszközzel, gyártóeszközzel rendelkezik, amelyet teljesen kihasznál (és ezzel egy időszak végére használhatatlanná teszi, így a pótlására lesz szükség), és ezt az elhasználódást az EBITDA nem veszi figyelembe. Még akkor sem, ha ez az üzleti tevékenység tényleges költsége, és egy jövőbeni pénzbeli ráfordítást igényel, amikor az eszközt pótolni vagy cserélni kell. 

Az EBIT használata enyhít ugyan ezeken a kérdéseken, de nem teljes mértékben. Az értékcsökkenés levonásával figyelembe veszi az üzlet fenntartható tőkekiadási szükségleteit, de csak akkor, ha az éves értékcsökkenés és a fenntartó tőkebefektetések egyformák vagy hasonlóak. (Az értékcsökkenés és a tőkekiadások a valóságban eltérhetnek egymástól, azonban az értékcsökkenés kalkulálásával legalább valamilyen szinten figyelembe vehetők bizonyos tőkekövetelmények/beruházások.)

Fontos megjegyezni, hogy az értékeléskor a vevő vagy hitelező általában a társaság jövőbeli potenciális nyereségtermelő képességét és a jövőbeli beruházásokat veszi figyelembe, ezért az értékelési módszereket mindig az adott helyzetre és cégre kell szabni és nem feltétlenül helyes

Összegezve, az EBITDA alapú értékelés nem minden esetben állhatja meg a helyét, vagy legalábbis egyéb tényezőket is figyelembe kell venni a pontosabb értékelés elvégzéséhez. Ez különösen fontos a tőkeigényes iparágak esetében, ahol a működési cash flow-t érinti a beruházás követelményeinek fenntartása, így fontos lehet az értékcsökkenés, vagy azt közvetlenül befolyásoló beruházások figyelembevétele az értékeléskor. 

A legtöbb befektető a társaságok azon képességét vizsgálja, hogy az folyamatos és következetes működési pénzáramlást nyújtson az adók és kamatok előtt, ugyanis a tranzakció után az új tulajdonos a cégstruktúrát meg tudja ugyan változtatni - alakítani tud egyes költségeken -, de a szükséges beruházások nagyságát nem tudja befolyásolni. Ebből az következik, hogy az EBIT végső soron relevánsabb mutatónak számít a tőkeigényes iparágakban működő vállalatok számára.